„Te egy nagy, szent titok vagy“, mondta nekem az ajtó, „ezért szükséged van rám, hogy titkaidat védjem.”
„És melyek azok a titkok bennem, amelyeket te védeni akarsz” – kérdeztem tőle csodálkozva.
„Olyan helységek, amelyeknek szentnek kell maradniuk. Amelyeket ha kifosztanak és kirabolnak, akkor értéktelenné és jelentéktelenné válsz” – mondta, majd az egyre hevesebben fújó szél elől bezárta nagy szemeit...
„És melyek ezek a szent helységek bennem?” – akartam tudni most már mindenképpen, és halkan kopogtam a szemhéján.
Az ajtó kinyitotta résnyire a szemét és azt mondta bölcs pillantással: „Ezek a Te emberi méltóságod, amelynek érinthetetlennek kell maradnia a születéstől egészen a sírig. Aztán a Te lelked, amely csak egyetlen egyszer létezik e világon! Végül a Te szellemed, amely olyan találékony, hogy vele mindenre képes vagy! Ez a három helység a Te személyes tulajdonod, és amelyeket senkinek sem szabad bepiszkítania, megsebeznie, különben örökre szegény leszel és elveszíted önmagad!”
Ezután becsukódott...
De mióta a bölcs ajtó elárulta nekem, hogy bennem szent helységek vannak, csak azokat engedem közel magamhoz, akik tisztelettel bánnak velük.
Mások számára, akik nem becsülik bennem ezeket a szent titkokat, zárva maradok. Bezárkózom, mert ezekért a szent helységekért én vagyok a felelős, senki más. Nekem kell őket védenem, nehogy valaki kirabolja és megszentségtelenítse őket.
Ők az én szent titkaim!
Benned is ugyanezek a titkok szunnyadnak. Vigyázz rájuk, nehogy elveszítsd önmagad!
Stuttgart, 2012-12-11.
Imre atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése