Oldalak

csütörtök, november 22, 2012

Napi gondolatok: November 22. Szent Cecília szűz és vértanú emléknapja



Előkelő nemesi családba született, de már igen kis gyermekként megismerkedett a kereszténységgel, tudatosan kerülte a pogány világot.
Szüzességet fogadott, sanyargatta a testét. Az egyházban előénekes és előimádkozó volt.
Szülei azonban - a hagyományok szerint a lány megkérdezése nélkül - családi érdekből eljegyezték egy pogány fiatalemberrel, Valériánnal.
Csak a nászéjszakán tudta az ifjúnak elmondani nagy titkát és a szüzességre tett fogadalmát.
Valérián nagyon jólelkű volt, kíváncsi lett erre a titokzatos Jegyesre. Még a keresztséget is vállalta. Megkereste az Alexander Severus keresztényüldözése miatt éppen rejtőzködő Orbán pápát, aki nyomban megkeresztelte Valériánt. Boldog öröm szállja meg az ifjút, hiszen most már megvilágosodott előtte a nagy titok.
A Szent márványszobra
Hazatérve angyal jelenését látta, aki koszorút adott kettejüknek; liliomból és vérvörös rózsából fonva. A koszorú illatát csodálkozva érezte Valériánnak Tibor nevű öccse, aki éppen gratulálni érkezett, de a virágokat nem láthatta; azt ugyanis csak a keresztények láthatják, magyarázták meg neki Cecíliáék. Tibor is megkeresztelkedett.
Megtudta a két ifjú megtérését Róma prefektusa. Egy tisztjével elfogatta őket. A két fiatalember hite azonban olyan csodálatos volt, hogy a tiszt, Maximus is megtért családostól és meg keresztelkedett.
Másnap a tiszt is vértanúhalált halt, együtt Valériánnal és Tiborral.
A prefektus Cecíliát is elfogatta, de a pogány katonák is megtértek, megkeresztelkedtek a szűz beszéde hatására.
A sok csodás megtérést már megelégelte a prefektus, Cecíliát ki akarta gyorsan végezni. Először egy fürdő forró gőzével végeztette volna ki, de a tűz kialudt. Ezután lefejezésre ítélte, de három csapás sem tudott végezni a lánnyal. Halálosan megsebesítve maradt a vesztőhelyen, még három napig élt.               230. november 22-én hunyt el, testét először a Calistus katakombába temették, majd a 4. században templomot építettek a tiszteletére azon a helyen, ahol Valérián és Cecília háza állt, és oda vitték át koporsóját.
1559-ben felnyitották sírját, és testét teljesen épen találták, szobrát ekkor készítette el Stefano Maderna. Az élethű szobor ma is ott látható az üveg szarkofágban, a szent templomában, olyan, mintha csak aludna.
A templom alatt pedig látható a család ősi házának maradványa. 
Cecíliát a középkortól kezdve az egyházi zene védőszentjeként tisztelik. 

Nincsenek megjegyzések: