Napi gondolatok: November 22. Szent Cecília szűz és vértanú emléknapja

Előkelő nemesi családba született, de már igen kis gyermekként megismerkedett a kereszténységgel, tudatosan kerülte a pogány világot.

Szüzességet fogadott, sanyargatta a testét. Az egyházban előénekes és előimádkozó volt.

Szülei azonban - a hagyományok szerint a lány megkérdezése nélkül - családi érdekből eljegyezték egy pogány fiatalemberrel, Valériánnal.

Csak a nászéjszakán tudta az ifjúnak elmondani nagy titkát és a szüzességre tett fogadalmát.

Valérián nagyon jólelkű volt, kíváncsi lett erre a titokzatos Jegyesre. Még a keresztséget is vállalta. Megkereste az Alexander Severus keresztényüldözése miatt éppen rejtőzködő Orbán pápát, aki nyomban megkeresztelte Valériánt. Boldog öröm szállja meg az ifjút, hiszen most már megvilágosodott előtte a nagy titok.

A Szent márványszobra

Hazatérve angyal jelenését látta, aki koszorút adott kettejüknek; liliomból és vérvörös rózsából fonva. A koszorú illatát csodálkozva érezte Valériánnak Tibor nevű öccse, aki éppen gratulálni érkezett, de a virágokat nem láthatta; azt ugyanis csak a keresztények láthatják, magyarázták meg neki Cecíliáék. Tibor is megkeresztelkedett.

Megtudta a két ifjú megtérését Róma prefektusa. Egy tisztjével elfogatta őket. A két fiatalember hite azonban olyan csodálatos volt, hogy a tiszt, Maximus is megtért családostól és meg keresztelkedett.

Másnap a tiszt is vértanúhalált halt, együtt Valériánnal és Tiborral.

A prefektus Cecíliát is elfogatta, de a pogány katonák is megtértek, megkeresztelkedtek a szűz beszéde hatására.

A sok csodás megtérést már megelégelte a prefektus, Cecíliát ki akarta gyorsan végezni. Először egy fürdő forró gőzével végeztette volna ki, de a tűz kialudt. Ezután lefejezésre ítélte, de három csapás sem tudott végezni a lánnyal. Halálosan megsebesítve maradt a vesztőhelyen, még három napig élt.               230. november 22-én hunyt el, testét először a Calistus katakombába temették, majd a 4. században templomot építettek a tiszteletére azon a helyen, ahol Valérián és Cecília háza állt, és oda vitték át koporsóját.

1559-ben felnyitották sírját, és testét teljesen épen találták, szobrát ekkor készítette el Stefano Maderna. Az élethű szobor ma is ott látható az üveg szarkofágban, a szent templomában, olyan, mintha csak aludna.

A templom alatt pedig látható a család ősi házának maradványa. 

Cecíliát a középkortól kezdve az egyházi zene védőszentjeként tisztelik.