A jeruzsálemi templom és annak fallal körülvet udvara Jézus
korában egyszerre volt szentély és a zsidó gazdasági élet központja.
A zsidók a jeruzsálemi templomba jártak imádkozni, ott
oldották fel fogadalmaikat, de a templom területét profán célokra is felhasználták:
az oszlopcsarnokkal övezett udvaron kötötték üzleteiket, ott helyezték letétbe
megtakarított pénzüket, és ott szövögették gazdasági álmaikat. Sokan voltak
közülük, akik a szent helyen nem az Istent keresték, hanem földi érdekeiket
hajhászták: számukra a vallásosság csak ürügy volt, és az oszlopcsarnokot
mintegy spanyolfalként használták kétes üzleteik lebonyolítására.
Jézus haragosan ítéli el ezt a szentet és a profánt
összekeverő gyakorlatot, és kemény szavakkal ostorozza a mögötte meghúzódó pogány
lelkületet.
Vajon mi milyen lelkülettel látogatjuk a templomot? Földi
álmainkat szövögetjük, vagy valóban az égről álmodunk? Gazdasági sikereket
akarunk kicsikarni a szentekből, vagy közbenjárásukat kérjük? Kereskedni
akarunk Istennel, vagy találkozni akarunk Vele? - Ha e kérdések hallatán
kellemetlenül érezzük magunkat, kérjük Isten segítségét. Imádkozzunk! Kérjük őt,
úgy alakítsa és formálja lényünket, hogy a templomban ne az evilági érdekeinket
kiszolgáló automatát, hanem mindig az égi világ jelenlétét és az Istennel való
találkozás színhelyét lássuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése