A farizeusok ezt az országot
valamiféle földrajzi hellyel azonosították, és úgy gondolták, hogy e birodalom
az evilági hatalom és dicsőség vonásait fogja hordozni. A dicsőséget pedig a
zsidóság politikai és gazdasági hatalmának felvirágzásában látták. - Jézus
elutasítja ezt az elképzelést. Isten országa ugyanis nem evilági birodalom, és
nem szembetűnő módon válik valóra, hanem csendben, egyszerűségben és rejtett
módon jelenik meg az emberek szívében. Jézus arra is figyelmeztet, hogy az ő
személyében és az őt elfogadó emberek lelkében ez az ország már jelen van a
történelemben.
A tanítványok elképzelése nem
sokban különbözött a farizeusokétól: Isten uralmát ők is csak az evilági
hatalom és dicsőség keretei között tudták elgondolni. A szenvedések előre vetődő
árnyékában arról álmodoztak, hogy rövidesen megnyilvánul Jézus hatalma, aki
kiragadja őket a szenvedés világából és az ellenség kezéből. - Jézus ezt az
elgondolást is elutasítja, mert Isten országa nem evilági, hanem lelki
birodalom. Nem hagy kétséget afelől, hogy cikázó villámként egyszer majd a
végítélet napja is bekövetkezik, de felhívja tanítványai figyelmét, hogy a végső
ítélet bekövetkeztéig éppen a szenvedés, a homály és a bizonytalanság világában
kell fölfedezniük Isten országának körvonalait.
A jézusi tanítást megfontolván a
mai napon arra kérjük Istent, segítsen, hogy helyesen tudjunk gondolkodni
országáról. Kérjük őt, tisztítsa meg látványos csodákat fürkésző tekintetünket,
és fülünket csiklandoztató hallgatózásunkat, fékezze meg rendkívüli eseményekre
vadászó és jövendő mondok, próféták, s látnokok utáni szaladgálásunkat, hogy a
szenvedésben, a kicsinységben, az egyszerűségben és a szürke hétköznapokban is
fel tudjuk fedezni Isten uralmának, birodalmának jelenvalóságát, kibontakozását
és reményt nyújtó erejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése