Napi gondolatok: „Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.” (Lk 17, 26 – 37.)

Addig a napig… (Lk 17,27)

Az Úr Jézus két ószövetségből vett bibliai eseménnyel (Noé és Lót történetével) világítja meg az Emberfia eljövetelének kiszámíthatatlanságát.

Ismételten arra teszi a hangsúlyt, hogy addig a napig semmiféle jele nem lesz eljövetelének. Noé és Lót idején is mindenki végezte a maga dolgát és élte életét a magszokott rend szerint, semmi jel nem mutatott az özönvízre, vagy a tüzes kénesőre. Hirtelen szakadt az emberekre az ítélet.

Ugyanígy tovább folyik az élet normális rendje az Emberfia megjelenésének napjáig is. Azonban a keresztényeknek ügyelniük kell, nehogy a mindennapok dolgai a Jézus visszatérésére való aktív és személyes várakozás helyére kerüljenek.

Az időpont találgatása mögött mindig az a feltevés és egyben veszély húzódik meg, hogyha tudom az időpontot, akkor lesz időm a felkészülésre, és addig biztonságba vagyunk, azaz élhetjük világunkat. Jézus ezzel szemben arra figyelmeztet, hogy az időpont bizonytalan, éppen ezért állandóan készen kell lennünk a nagy találkozásra.

Azon a napon… (Lk 17,30)

Jézus végül néhány megdöbbentő példával szemlélteti az ítéletet, amely az Emberfia megjelenésével megy végbe. Aki az emberfia megjelenésekor is a maga javait menti, annak szíve az anyagi javakhoz nőtt, két úrnak akar szolgálni, ezért elveszik. Márpedig az öntudatos keresztény akkor áll készen az Úr Jézus második eljövetelére, amikor a javakhoz való kötődését feladta és mindennapjaiban életének középpontjában Isten áll és csak az után következnek az e világi értékek.

Alaptörvénye ez az ember életének: ha maga körül forog világa, akkor elveszti önmagát.

Isten országa és Jézus eljövetele kérdésénél nem a hely és az idő a legfontosabb, hanem egyedül az, hogy mindig készen legyünk rá, és a számadás tudtával éljünk ebben a világban.

Az Emberfia eljövetele olyan bizonyos, mint az, hogy holttest van ott, ahol a ragadozó madarak gyülekeznek a magasban.