Napi gondolatok: „Aki közületek nem mond le mindenéről...” (Lk 14,33)

Ezzel a mondattal fejeződik be a mai evangéliumi szakasz, amelyben az Úr Jézus megismétli a tanítványság követelményeit, Szent Lukács evangélista újra lefekteti a tanítványság alapszabályait. Jézus attól, aki őhozzá akar tartozni, aki az ő követője akar lenni, attól elszántságot kíván, azaz elkötelezettséget és szabadságot. Szabadnak kell lennie minden kötöttségtől, s ez egyáltalán nem könnyű.

Jézus arra akar rádöbbenteni, hogy el kell fordulni mindentől, ami az embert elválaszthatná tőle. Másutt beszél Jézus a szeretetről, s a mások szeretetének mértéke: önmagunk szeretete. Úgy szeressük embertársainkat, miként önmagunkat szeretjük. S azt tegyük velük, amit szeretnénk, ha velünk is tennének az emberek. - Kereszthordozásról beszél. Nem könnyű azt a keresztet elviselni, amit kap az ember, s nem azt, amit keres magának.

Jézus követésével együtt jár, hogy vele megyünk az úton, s ez az út keskeny és göröngyös, vagyis a kereszthordozás útja. Aki nem hordozza keresztjét, nem lehet Jézus tanítványa. - Jézus szerint alakítani az életet, annyit is jelent, mint számot vetni sok mindennel. Miként az építő leül, s végiggondolja, van-e miből építeni, ugyanúgy az életünk is akkor lesz csak épületes, ha számot vetünk: mi a lényeges és mi a lényegtelen. Akik követni akarják Jézust az úton, azoknak fel kell mérniük, mi ennek az ára…

Aki nem mond le mindarról, amije van, nem lehet Jézus tanítványa. Jézus követőit nem szabad, hogy visszariassza bármilyen áldozat, amit azért kell hozniuk, hogy a végsőkig kövessék őt, még ha ez minden tulajdonuk feláldozását jelenti is.

Van így egyáltalán értelme az életnek? Semmi sem lehet az enyém ebből a minket körülvevő világból, amiben annyi minden szép és kívánatos?

Jézus nem élet-tagadó, hanem élet-igenlő. Csupán arra kellene rádöbbennünk, hogy akkor lesz igazán az enyém az élet, ha a dolgoknak megfelelő rendje van. Ha nem teszem az Isten elé és fölé azt, ami csak ideig-óráig tartó. Ha nem ragaszkodom görcsösen házhoz, vagyonhoz, hatalomhoz, tekintélyhez, birtokhoz...

Birtokolni - vagy létezni? - teszik föl gondolkodók manapság a kérdést. S mennyien vannak, akik a görcsös birtoklás-vágyban végleg elveszítik önmagukat, és képtelenek arra, hogy igazán éljenek...

Tenni az Isten akaratát. Helyes rendet teremteni az életemben. Befogadni az Isten Igéjét. Igent mondani az Isten igéjére. Ez a jézusi követelmény. Ez a feladat.

„Aki közületek nem mond le mindenéről...”- ez a vers nem azt parancsolja, hogy minden tanítvány kénytelen-kelletlen mondjon le a vagyonáról. Hanem arra figyelmeztet, hogy a tanítványoknak óvakodniuk kell attól, ami a Jézushoz való ragaszkodásukat elsorvasztja, és aminek következtében cselekvésképtelenné válhatnának.

„Tönkrement építő, legyőzött király, ízét vesztett só – ezekkel a kellemetlen képekkel szemlélteti Lukács evangélista annak a tanítványnak a helyzetét, aki elbátortalanodás vagy bármi más miatt visszavonja a hűségesküt, melyet egykor tett”- Urának Istenének (Carlston, C. E.).