Ajándék vagy... Imre atya írása

Imre atya Kaplonyban

Mióta egyszer a bevásárló utcán az elébe kitett kis kosárkájába egy pénzdarabot beledobtam és szóba elegyedtem vele, többször is beszélgetünk. Legugolok mellé, és ő csak mesél. Tudom, hogy az élet nagyon mostoha volt hozzá. Nem csak teste törékeny, de lelkileg is beteg. Olyannyira, hogy gyakran gondolt az öngyilkosságra.

Egy alkalommal megkérdeztem tőle, hogy hogyan tudott ennek az óriási belső kényszernek ellenállni? Ő ezt válaszolta: „Mindig arra gondoltam, hogy akkor magamat veszíteném el. Érti? SAJÁT MAGAMAT!”

Egy ajándékot visszautasíthatok vagy elfogadhatok. Kicsomagolhatok vagy kibontatlanul a sarokba dobhatok. Örvendhetek neki vagy összetörhetem.

Isten Téged adott magadnak ajándékul. Vajon elfogadod-e Tőle magadat?

Aki életét ajándéknak fogja fel és elfogadja, az olyan ember, aki jóságos önmagához.
Aki jóságos önmagához, az felelősnek érzi magát önmagáért, és törődik azzal, hogy neki jól menjen. Ügyel önmagára. Úgy él, azzal a tudattal, hogy számára az élet minden napja egy ajándék. Isten ajándéka!

Nem tudsz jóságos lenni önmagadhoz, mert olyan vagy, amilyennek nem szereted magad? 
Nem szereted önmagadat, mert mindig van valami kifogásolni valód magadon vagy az életen?

Ha így beszélsz, akkor nem érted, mit szeretnék mondani Neked.

Nem azért kell jó légy önmagadhoz, mert szép vagy, nagy teljesítményekre képes, eredeti vagy sokak által szeretett. Nem!

Azért kell jóságosnak lenned önmagadhoz, mert Te TE vagy, mert minden birtokod ÖNMAGAD, mert senki e világon nem hivatott arra, hogy hozzád jóságos legyen, csak Te.

Isten Téged ajándékozott önmagadnak, senki mást.

Akarsz-e jóságos lenni önmagadhoz?

Ne töprengj sokat ezen a mondaton. Csak egyszerűen engedd, hogy hasson rád. Mártózz meg melegébe, mint egy langymeleg fürdőbe: Én vagyok önmagam számára Isten legszebb  ajándéka! Vigyáznom kell, hogy el ne veszítsem önmagamat!

Nem Te lennél az első, akinek ez a mondat új életerőt adott, akinek az életét derűsebbé és gondtalanabbá tette...

Stuttgart, 2012-11-06.

Imre atya