Egy kiállítás margójára... Imre atya írása

Az elmúlt szerdán a Barátságklub tagjaival egy Thorma János kiállításon voltunk. Több mint egy órát néztük azt az alig egy tucat gyönyörű képet, amit a Kultúrintézetnek erre a célra sikerült beszereznie. Alig tudtunk tőlük elválni...

Kilátás a kegytemplomtól a Hargitára

Napokkal később, még mindig a képek hatása alatt, az jutott eszembe, hogy minden kép, amit látsz, egy üzenetet hordoz számodra, még akkor is, ha látszólag nem egyéb, mint fantáziaszülemény vagy színkompozíció.

Ugyanakkor minden ember is, akit látsz, vagy akivel találkozol, szintén egy üzenet hordozója. Ha rá figyelsz, akkor beszél Neked. Hol az életről, hol a halálról, egyszer a kezdetről, máskor a végről, néha az örömről, máskor a bánatról, és még annyi egyébről...

A kép soha nem változik. Ugyanaz marad, mint amilyen volt. Elérkezik az a nap, amikor minden részletét és ecsetvonását kívülről ismered. Talán már nem is tetszik Neked.

Akkor vagy eladod, vagy elajándékozod, vagy pedig félreteszed a lomtárba.

Az ember viszont állandóan változik.

Őt nem állíthatod egy sarokba, nem adhatod és nem is ajándékozhatod el másnak. Még akkor sem, ha Neked már nem tetszik.

Mert az ember - minden ember! – értékes és egyedi.

Isten képmása.

És Isten hasonmásai nem a lomtárba valók!

Egy embert újra meg újra fel kell fedezned.

Megéri, hidd el!

Egy ember ugyanis mindig változik!

Stuttgart, 2012-11-17.

Imre atya