szombat, november 10, 2012

A szentek tanítása: A békesség útja – II. rész

Írta: Szalézi Szent Ferenc (1567-1622)

3. Békesség és alázat

A békesség az alázatból születik meg. Nyugtalanságunkat semmi más nem okozza, csak az önszeretet és saját magunk túlbecsülése. Miért van az, hogy ha időnként tökéletlenségünket tapasztaljuk vagy bűnt követünk el, csodálkozunk, nyugtalanná és türelmetlenné válunk? Nyilván azért, mert azt hittük, hogy jók, határozottak és szilárdak vagyunk, és amikor azt látjuk, hogy ez egyáltalán nem így van, hiszen orra buktunk, csalódottak leszünk, következésképpen nyugtalanok, sértettek és aggódók. Ha igazán tudnánk, hogy kik vagyunk, nem képednénk el azon, hogy a földön találtuk magunkat, inkább azon csodálkoznánk, hogyan tudunk állva maradni.

4. Az Istent szeretőknek minden javukra válik

Minden javukra válik azoknak, akik Istent szeretik. Valóban, mivel Isten jóra tudja fordítani a rosszat, kinek tenné meg, ha nem azoknak, akik feltétel nélkül neki adták magukat?
Igen, még a bűnöket is, melyektől Isten az Ö jóságában megóv minket, csökkenti azok javára, akik hozzá tartoznak. Dávidot soha nem töltötte volna el úgy az alázat, ha nem vétkezett volna, Magdolna nem lett volna olyan szerelmese a Megváltónak, ha nem engedett volna el neki annyi bűnt, és Jézus soha nem engedte volna el neki, ha nem követte volna el őket.

Látja, drága leányom, e nagy irgalmasságszerzőt: nyomorúságainkat kegyelemmé változtatja, és üdvös gyógyulást ad lelkünknek, melyet megmart bűneink viperája.

Kérem, mondja meg nekem, mit tesz Isten a szenvedéseinken, a fáradságainkon, a nekünk okozott üldöztetéseken keresztül? Ha tehát előfordul, hogy valami kellemetlenség éri, bármilyen oldalról jöjjön is, biztosítsa lelkét, hogy ha igazán szereti Istent, minden jóra fog fordulni. És még ha nem is látja, hogy milyen mozgatórugók hozzák majd ezt a jót, legyen biztos benne, hogy meg fog érkezni. Ha Isten a gyalázat sarát dobja a szemébe, azért teszi, hogy utána helyes látást adjon, és tiszteletben részesítse. Ha megenged egy bukást, mint Szent Pálnak, akit a földre vetett, azért teszi, hogy azután felemelje dicsőségébe.

Nincsenek megjegyzések:

Tanú, aki személyes tapasztalatból tesz kijelentést – Húsvét 3. vasárnapja

Szentírási részek: ApCsel 3,13-15.17-19. // Lk 24,35-48 A mai szentírási részekben kétszer is elhangzik a „tanú” szó. Először Péter ajkán. A...