A parton ültünk némán, néztük a folyót,
ahogyan a sötétben úszó fényektől megcsillantak lágy hullámai....
Egyszer csak azt kérdezted:
- Mondd, te mindenkinek meg tudsz bocsátani?
Hirtelen ezernyi gondolat indult el bennem,
mintha egy ajtót nyitottál volna ki ezzel a kérdéssel... Nem is szólaltam meg
rögtön, annyira magával ragadt az egész...
- Elvileg igen. - mondtam később.
- És gyakorlatilag?
- Tudod, az ember érdekes teremtmény.
Ragaszkodik még saját fájdalmához is. Görcsösen kapaszkodik belé... félti...
mert mi lesz, ha elengedi...? Megszűnik valami... Azt már nem látja, hogy
nemcsak önmagán segítene....
- De miért van így?
- Mert a fájdalom, a sértődöttség
elhomályosítja a lényeget...
Egy léggömb volt a kezemben, fogtam, hogy el
ne szálljon. Vigyáztam rá.... hisz tőled kaptam...
Néhány percnyi hallgatás után ismét
megszólaltam:
- Figyelj csak ..... a fájdalom is pont
ilyen.... - mutattam a léggömbre.
- Milyen? - néztél rám kérdőn.
- ...mint ez a léggömb. Ha elengedem,
messzire száll, majd eltűnik.... s csak az emléke marad... de nem lesz már a
kezemben. A fájdalommal is így vagyunk: nincs többé, ha egyszer elengedtük.
- És ez ennyire egyszerű?
- Nem - mosolyodtam el -, mert ragaszkodom
hozzá... Nem akarom elengedni. Hiszen tőled kaptam... De később rá fogok jönni,
hogy amíg fogom a zsineget, addig meggátol mindenben, ami teljes embert
igényel... Addig csak az egyik kezemmel tudom megfogni a kezedet...
megsimogatni az arcod ... de ez csak fél ... a félig-dolgok életképtelenek...
És közben mozdulna a másik kéz is, de a léggömb…
Ekkor jön el a pillanat, amikor eldöntjük,
melyik a fontosabb; mert a kettő egyszerre nem tud működni. Ha két kézzel
akarlak téged, a zsineget el kell engednem... Én pedig szeretlek, és nem
érdekel tovább a léggömb...
De sokan gyűjtögetik a fájdalmat, és képesek
szinte belefulladni, teljesen ellepi őket, ám elengedni nem akarnak egyet
sem...
- Pedig minden könnyebb lenne... - mondtad,
és szorosan hozzám bújtál, én két karommal átfontam a nyakad, s a léggömb
elszállt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése