 |
| Imre atya - Stuttgart |
Itt ülsz előttem.
Szomorú vagy. Egy ideje már mind arról beszélsz, hogy partnered mintha
megváltozott volna. Eddig, ismerkedéstek elején minden rendben volt. Sokat
nevettetek, csacsogtatok, mindenféléről elbeszélgettetek. Egy ideje viszont
többször is mintha befelé fordulna. Hallgat. És te nem tudod, hogy ez mit
takar? Nem érted, miért teszi?
Mit gondolok én?
Ha egy embert igazán
meg akarsz érteni, akkor tudnod kell vele egy ideig hallgatni.
Hallgatásában gyakran
többet mond neked saját magáról, mintha beszélne. Olyan mélységekre nyithatja
rá a szemed, amelyet szavakkal nem tud és nem is lehet kifejezni.
Ha egy embert igazán
meg akarsz érteni, hallgass vele, ha csendben akar maradni.
Épp belső antennáit
nyújtogatja feléd, hogy érzelmeid hullámhosszát megtalálja, és hogy veled azon
kommunikálhasson.
Ha egy embert igazán
meg akarsz érteni, ne sértődj meg azonnal, mert épp nincs mit mondania neked.
Szerintem tehetetlenségének jele ez: valami olyasmit szeretne adni Neked, amit
most épp nem tud.
Istenem, milyen
kevésre van szükséged ahhoz, hogy a másikat megértsd!
Csupán egy kis időt
kell vele csendben hallgatva eltöltened.
Látom, arcod
felvirul. Szivárgó könnyeid fátyolát gyengéd mozdulattal letörlöd. Felállsz.
Rám mosolyogsz. Kezet nyújtasz, majd vidáman elköszönsz.
Szemed jelzi, hogy
megértettél.
Igen, ahhoz, hogy
valakit igazán megérts, mindössze csak hallgatnod kell vele.
Mert a csend többet
mond néha, mint a legbeszédesebb szó...
Stuttgart, 2012-09-03.
Imre atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése