Az 1992-es Barcelonai Olimpiai Játékokon az atlétika történetének egyik
leghihetetlenebb jelenete játszódott le.
A brit Derek Redmond egész életében arról álmodott, hogy egyszer aranyérmet
nyer 400 méteres síkfutásban. Ez az álom elérhető közelségbe került, amint a
startpisztoly eldördült a barcelonai elődöntőben. Élete nagy versenyét futotta,
és már látta maga előtt a célvonalat, ahogy a célegyenesbe fordult. Akkor
hirtelen éles fájdalom hasított a lábába. Elszakadt jobb térdszalaggal orra
bukott.
A Sports Illustrated beszámolt a drámai eseményekről:
Miközben az orvosi segítség közeledett, Redmond nagy kínlódás árán felállt.
"Állati ösztön volt" - vallotta később. Ugrálva újra elindult, és egy
őrült kísérletet tett, hogy befejezze a versenyt. Ahogy odaért a célegyeneshez,
egy nagydarab, pólóba öltözött férfi lejött a lelátóról, félrelökött egy
biztonsági őrt, odarohant Redmondhoz, és átkarolta. Jim Redmond volt az, Derek
édesapja. „Nem kell ezt csinálnod," mondta síró fiának. „Dehogynem!"
- felelte Derek. "Na, jól van akkor,- mondta Jim, - együtt
befejezzük."
Úgy is tettek. A biztonsági embereket úgy kellett lerázni, miközben a fiú
időnként az apa vállára hajtotta fejét. Derek futósávján maradva végigfutották
a pályát a csodálkozó tömeg előtt, mely aztán felállt, üvöltött és sírt.
Derek nem aranyéremmel távozott erről a versenyről, de egy olyan édesapa
hihetetlen emlékével, aki fia szenvedését látva felkelt a székéről a lelátón,
hogy segítsen fiának befejezni a versenyt.
+++
Derek barcelonai bátor szereplése azóta is az egyik legnépszerűbb
ex-sportolóvá teszi őt a szigetországban. Minderre jellemző, hogy idén
januárban édesapját, Jimet a londoni olimpia szervezőbizottsága felkérte arra,
hogy legyen ő is tagja a 2012-es olimpia előtti olimpiai fáklyaváltónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése