Az a
szolga, aki lelkiismeretesen elvégzi a rábízott feladatot, még csak
kötelességtudó beosztott, aki semmi különöset sem tett, mindössze
engedelmeskedett Urának.
A hű és okos szolga valami többet is tesz ennél.
Nem csupán pontosan teljesíti urának parancsát, de rajta függ lényének egész
figyelmével, keresve az ő tetszését. Mindenfajta – Isten és ember, úr és
szolga, férfi és nő közötti – hűség alapja a figyelem, amely állandó benső
kapcsolatot tart fenn a két fél között.
A hűtlenség
akkor kezdődik, amikor látszólag még mindent úgy teszünk, mint régen, de
szívünk, figyelmünk már másfelé fordult. A tettekben is megnyilvánuló hűtlenség
majd csak jóval később jelentkezik, addigra azonban talán már helyrehozhatatlan
károkat okozott a másiknak. Ez a figyelem tesz okossá is, mert csak ha
figyelünk, akkor fogjuk tudni, mikor van itt a kellő idő, hogy élelmet osszunk.
Aki
az Úrra figyel, az tud csak igazán odafigyelni a rábízottakra is. Aki az Úrra
figyelés ürügyén elhanyagolja az Úr háza népét, akik fölé rendeltetett, az
becsapja magát, mert valójában önmagára figyelve saját lelki tökéletességében
tetszeleg. Aki pedig az Úrra nem figyel, mert lefoglalja a testvérek gondja,
szintén tévúton jár, mert nem azt a kenyeret adja nekik, amire valójában
szükségük van.
Még
rosszabb, ha valaki üti-veri szolgatársait, azaz uralkodik fölöttük. Saját
szerepe helyett az Úr szerepét kezdi játszani, persze rosszul. Ismét csak
önmagára figyel, és talán észre sem veszi, hogyan terrorizálja a többieket.
Előbb meglazul az Úrral való kapcsolata, majd egészen kívül kerül rajta, ezért
is éri az Úr visszatérte teljesen váratlanul.
Az a
szolga, akit Jézus követendő példaként elénk állít, mindenkire, akit az Úr
rábízott, úgy tekint, mint egyedülállóan értékes ajándékra, megismételhetetlen
csodára. Istenben és Istenhez fűződő viszonyukban szemléli és szolgálja a
testvéreket.
Szent
Pál akaratlanul is elárulja a mai szentleckében, hogy ő ilyen figyelmes szolga,
amikor így ír: Mivel is róhatnánk le hálánkat értetek Istennél a bőséges
örömért, mellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt? Éjjel-nappal igen
buzgón esedezünk értetek. Istenre figyelni annyi, mint őszintén imádni őt.
Testvérünkre figyelni annyi, mint üdvösségét szolgálni a tevékeny szeretet
cselekedeteivel és szívből imádkozva érte.
Barsi
Balázs ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése