Az Úr Jézus a mai evangéliumi részletben az apostolok elé tárja a házasság
kezdetben lévő, vagyis Istentől rendelt igazi természetét: egy férfi és egy nő
részéről végleges elköteleződés egymás mellett Istenben. Így a házasság felelősségteljes
döntés, elfogadás és ajándékozás, amely nem engedi meg a könnyelmű
játszadozást.
A farizeusok a válással kapcsolatos saját álláspontjuk igazolására
elegendőnek tartják, ha a mózesi idők óta tartó hagyományra hivatkoznak, Jézus
viszont még régebbi időkig megy vissza és a Teremtő Isten szándékára
hivatkozik.
Isten szabta meg a teremtés törvényeit, az embernek pedig az a feladata,
hogy elfogadja és megtartsa ezeket. Az egységet Jézus szerint isteni jog írja
elő, ezért a válás merénylet a Teremtő akarata ellen.
Jézus feleletéből világosan kiderül, hogy az emberi engedékenység nem
helyezhető az isteni terv elé. A biblia tanítása szerint a teremtés művét Isten
azzal fejezte be, hogy a saját képére és hasonlatosságára megteremtette a férfit
és a nőt, s meghívta őket a teremtés tökéletesítésére, az élet továbbadására.
 |
| J. Alfonz és Laura |
A férfi és a nő szereteten alapuló kapcsolata tehát a Teremtő megdicsőítése és az élet szolgálata. A válás, a házastárs elhagyása olyan bűn, amely megakadályozza e kettős cél megvalósítását.
Jézus, amikor a házasság felbonthatatlanságáról beszél, akkor szeme a jövőbe lát. Látta a sok válást, az elhagyott házastársakat, az árván maradt gyermekeket, látta a hűtlenség okozta sebeket.
A felbonthatatlanság törvénye
nagyon is az embert szolgálja. Milyen boldog lenne az emberek élete és az a sok árva, vagy félárva gyerek élete, ha
tisztelnék a házasságban Isten elgondolását.
Imádság: Akiket az Úr meghívott asztalához, igyekezzenek tisztán és
szépen élni, és fussanak a bűntől! Legyenek a föld sója és a világ világossága,
amit Krisztus Jézus nemcsak apostolainak és tanítványainak kötött lelkükre, de
követőinek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése