Jeremiás két képet állít elénk: az egyik egy kiszáradt cserje a pusztában, amely nem számíthat semmilyen külső segítségre, a másik pedig egy folyóparti fa, amely mély gyökerekkel kapaszkodik az életadó vízbe. A különbség nem a külső körülményekben van, hanem abban, honnan táplálkozunk.
Az emberi önbizalom, hatalom, gazdagság vagy kapcsolatok egy idő után
kimerülnek, de aki az Úrra bízza életét, annak hite erőforrás marad még a
legnagyobb szárazság idején is.
Nagyböjt időszaka különleges alkalmat ad arra, hogy megvizsgáljuk: kikben és miben bízunk igazán? Ha az élet nehézségei közepette csak saját erőnkre támaszkodunk, előbb-utóbb elfáradunk. De ha Istenhez fordulunk, ha az imában és az Ő szavában keressük az iránymutatást, akkor a szívünk békére talál, és életünk nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.
Ma tegyük fel
magunknak a kérdést: milyen „gyökereket” eresztünk? Hol keresünk erőt, reményt
és biztonságot?
Rövid fohász:
Urunk, segíts, hogy ne a világ múló biztosítékaira építsük
életünket, hanem egyre mélyebben Benned gyökerezzünk meg. Adj erőt, hogy a
bizalmunk ne inogjon meg Benned, és életünk gyümölcsöt teremjen szeretetedből!
Ámen.
Útravaló gondolat:
„Az Úrban bízom, ezért nem félek, mert Ő az én erőm és
támaszom.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése