„Elfordultunk, de vajon merünk-e visszatérni?” – Dániel próféta üzenete a mai Egyháznak

 „Vétkeztünk, gonosz életre adtuk magunkat, gonoszságot műveltünk, elfordultunk parancsaidtól és törvényeidtől. Sőt szolgáidat, prófétáidat sem követtük, akik nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez és atyáinkhoz, meg az egész néphez is… Az arcpirulás a miénk, Uram: bűnös királyainké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened. Viszont az irgalom és megbocsátás a tiéd, Urunk és Istenünk. Mert elfordultunk tőled, nem fogadtuk meg szavad; nem követtük Urunk, Istenünk törvényeit, amelyeket szolgái, prófétái által adott ő nekünk.” (Dán 9,4b-10)

+

Dániel próféta imája egy mély bűnbánati fohász, amelyben a választott nép nevében Isten elé tárja Izrael hűtlenségét, a szövetségtől való eltávolodásukat és a próféták szavainak elutasítását. Ez az ima egyértelműen kifejezi a bűn felismerését, annak következményeit, és Isten irgalmába vetett reményt. Elemzésünkben kibonthatjuk ennek az imának az üzenetét, különösen annak fényében, hogy miként vonatkozik ránk, Isten mai népére, az Egyház tagjaira.

1. A nép bűnössége és az Isten törvényeitől való elfordulás

Dániel imájának középpontjában az áll, hogy a nép nem követte Isten törvényeit, és elutasította a próféták szavát. A kijelentés súlyos: „Vétkeztünk, gonosz életre adtuk magunkat, gonoszságot műveltünk, elfordultunk parancsaidtól és törvényeidtől.” Ez nem egyszerűen egyéni vétkekről szól, hanem egy kollektív eltávolodásról, amely a társadalom minden szintjét érintette: királyokat, fejedelmeket, atyákat és az egész népet.

Ez a helyzet nagyon hasonlít a mai Egyház állapotára. Sok esetben mi is eltávolodunk Isten törvényeitől, nem hallgatunk az evangéliumi igazságokra, és „okosabbaknak” tartva magunkat figyelmen kívül hagyjuk azokat, akiket Isten azért küldött, hogy figyelmeztessenek minket. Az Egyházban is tapasztalható az a tendencia, hogy a világ elvárásaihoz igazodunk, ahelyett, hogy Isten szavához hűségesek maradnánk. A bűn ma is jelen van: a felszínes vallásoság, a hit hanyatlása, az erkölcsi relativizmus, a közöny Isten és az Egyház iránt.

2. A próféták figyelmeztetésének elutasítása

Dániel azt is hangsúlyozza, hogy a nép nem hallgatott a prófétákra, akik Isten nevében szóltak. Ez a magatartás a büszkeségből és az önelégültségből fakadt: azt gondolták, hogy jobban tudják, mi a helyes, mint azok, akiket Isten erre kiválasztott és hozzájuk küldött.

Ez a hozzáállás ma is jelen van. Hányszor halljuk a világban, hogy az Egyház tanítása idejétmúlt, és nem illik bele a modern társadalomba? Hányszor utasítjuk el a pápák, püspökök és hiteles lelki vezetők figyelmeztetéseit, mert úgy érezzük, hogy jobban tudjuk, mi a helyes? Mennyire vagyunk nyitottak Isten Lelkének vezetésére? A próféták ma is szólnak, de sokszor süket fülekre találnak.

3. A bűn következménye: szégyen és arcpirulás

Dániel megfogalmazása erőteljes: „Az arcpirulás a miénk, Uram: bűnös királyainké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened.” A bűn felismerése nem csak intellektuális dolog, hanem mély szégyenérzettel jár. A nép nem tudja mentegetni magát, beismeri, hogy Isten előtt nincs mentségük.

Ez a fajta őszinte bűnbánat ma is szükséges. Nem elég, ha csak intellektuálisan belátjuk hibáinkat – valódi bűnbánat kell, amely a szívünket is megérinti. Az Egyházban is fontos lenne egy mély bűnbánati lelkület, amely elismeri a személyes és közösségi bűnöket, legyenek azok akár erkölcsi visszaélések, hitbeli hanyatlás vagy az evangelizáció elhanyagolása.

4. Isten irgalma és megbocsátása

Dániel imájának egyik legszebb része, hogy nem csupán a bűnök felsorolásából áll, hanem az, hogy rá mutat az isteni irgalomra: „Viszont az irgalom és megbocsátás a tiéd, Urunk és Istenünk.” Isten igazságos, de irgalma minden bűnt felülmúl. Ez ad reményt a népnek és nekünk is.

A mai világban, ahol sokan érzik magukat reménytelennek vagy méltatlannak Isten szeretetére, ez az üzenet különösen fontos. Az Egyháznak az ítélkezés helyett az irgalmat kell hirdetnie, de nem úgy, hogy elnézi a bűnt, gondolva, hogy annak kimondásával megbánthat valakit, hanem úgy, hogy az embereket bűnbánatra és megtérésre hívja. A bűnt el kell ismerni, de az irgalom mindig ott van számunkra.

Következtetés: Dániel imájának tanítása számunkra

Ez az ima ma is aktuális, mert rámutat az emberi természet gyengeségeire és Isten végtelen irgalmára. A következő tanulságokat vonhatjuk le belőle:

1. El kell ismernünk bűneinket, egyénileg és közösségileg is. Nem kereshetünk kifogásokat, hanem alázattal kell Isten elé állnunk.
2. Hűségesnek kell maradnunk Isten törvényéhez és az Egyház tanításához. Nem igazíthatjuk az igazságot a saját kényelmünkhöz.
3. Hallgatnunk kell azokra, akiket Isten küld. A próféták, Isten választottai ma is szólnak, és figyelnünk kell az Egyház hiteles tanítására.
4. A bűnbánat után jön az irgalom. Nem szabad reményvesztetten a bűneinkben maradnunk, mert Isten mindig kész a megbocsátásra.

Dániel imája arra hív, hogy újítsuk meg kapcsolatunkat Istennel, és merjünk visszatérni hozzá teljes szívünkből. Az Egyháznak ma is szüksége van egy bűnbánati lelkületre, hogy valóban hűséges nép lehessen – nem csak névleg, hanem a mindennapi életében is.