Az evangélium mai szakasza nemcsak arra emlékeztet, hogy János keresztsége a bűnbánat jele volt, hanem arra is, hogy Jézus azóta a keresztséget szentségi méltóságra emelte. A vízből és a Szentlélekből való újjászületés kegyelmét nyújtotta mindazoknak, akik hittel fogadják őt.
Kérjük ma is Istentől, hogy legyünk méltó gyermekei, akik a mindennapjaikban is az új élet valóságát élik. Imádkozzunk az ünnepi szentmisében, hogy szívünk befogadja Isten szeretetét, és életünk tanúskodjék róla.
§§§
Ma az evangélium Jézus megkeresztelkedését állítja elénk. Ez az esemény egyszerre titokzatos és megvilágító. Jézus megkeresztelkedésekor a Jordán folyónál a Menny megnyílt, a Szentlélek galambképben leszállt rá, és az Atya hangja hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Lk 3,22).
Mit üzen számunkra ez az esemény?
1. Először is fontos megértenünk a két keresztség közötti lényeges különbséget. Keresztelő János a bűnbánat keresztségét hirdette, amely arra szólított fel, hogy az emberek bánják meg bűneiket, és térjenek vissza Istenhez. Ez egy jelképes cselekedet volt, amely kifejezte a megtérés és a lelki tisztulás vágyát. János meg is mondta: „Én csak vízzel keresztellek titeket, de eljön majd az, aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel” (Lk 3,16).
A Jánosi keresztséggel szemben Jézus keresztsége szentség. Ez azt jelenti, hogy nemcsak jelzi a bűnöktől való megtisztulást, hanem Isten kegyelmének eszköze is. A keresztség által valóban megszabadulunk az eredeti bűntől és minden személyes bűntől, és új életre születünk – Isten gyermekei leszünk.
2. Jézus nem volt bűnös, nem szorult rá a megtisztulásra. Miért keresztelkedett meg mégis? Először is, hogy közösséget vállaljon velünk, bűnös emberekkel. Nem maradt távol a mi életünktől és küzdelmeinktől, hanem maga is beállt a sorba. Ez az alázat és szolidaritás olyan lecke, amelyet nekünk is el kell sajátítanunk.
Másodszor, hogy kinyilvánítsa a Szentháromság titkát. A megkeresztelkedés pillanatában láthatóvá vált az Atya szeretete, a Fiú engedelmessége és a Szentlélek jelenléte.
Harmadszor pedig, hogy megszentelje a keresztség vizét, és előkészítse azt a szentséget, amelyen keresztül minden ember új életre születhet.
3. Mit jelent számunkra a keresztség szentsége? A keresztség életünk alapja. Ez az első szentség, amely belépést biztosít az Egyházba, és megnyitja a többi szentség előtt az utat. A keresztségben nemcsak megtisztulunk, hanem Isten gyermekei leszünk, és az Egyház közösségének tagjává válunk, s ennek következtében a mennyei boldogság örököseivé.
A keresztség a régi ember halálát, az új ember életét jelenti, benne van a megváltás ereje. Csíraként egész életünk benne van, azt kell megvalósítani, tettekre váltani, amit a keresztség által Isten láthatatlanul már megvalósított: napról napra meghalni a bűnnek, s elkötelezni magunkat Isten akaratának.
Ezért a keresztség nemcsak egy egyszeri esemény, hanem egy életre szóló hivatás. Mindennap meg kell élnünk azt az új életet, amelyet kaptunk. Ez azt jelenti, hogy elutasítjuk a bűnt, és Isten akaratának teljesítésére törekszünk.
A házasság szentségének felvételekor megkérdezik a jegyeseket: Elfogadjátok-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat? Válasz: Elfogadjuk! A következő kérdés: Ígéritek-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint nevelitek őket? Válasz: Ígérjük!
A keresztség szentségének kiszolgáltatásakor elhangzik: „Kedves szülők! Nektek, akik gyermeketek számára a keresztséget kéritek, kötelességetek lesz őt úgy nevelni, hogy hitünk szerint éljen. Tartsa meg Isten parancsait, úgy szeresse Istent és embertársait, ahogy Krisztus Urunk tanította. Vállaljátok-e ezt a kötelességet?" A szülők válasza: Vállaljuk. „Keresztszülők! Megígéritek-e, hogy támogatjátok a gyermek szüleit vállalt kötelességük teljesítésében?" Keresztszülők válasza: Megígérjük.
Ez a kettős ígéret rámutat arra, hogy a keresztség és a házasság nemcsak szertartás, nemcsak szerepjátszás, hanem Isten színe előtt felelősség vállalás. Egy olyan hívatás, amelyben a szülők és keresztszülők is ígéretet tesznek arra, hogy támogatják a gyermek hítéleti fejlődését. Vajon tényleg igy van, vagy csak a szertartás miatt hangzik el az ígéret?
Sajnos napjainkban gyakran tapasztaljuk, hogy sok gyerek és fiatal csak ritkán vesz részt hittan órákon vagy szentmiséken. Ez kihívás mindannyiunk számára, hiszen azt mutatja, hogy a keresztény nevelésünknek van még fejlődnivalója. Azonban a keresztség kegyelme bennünk van, és ha hittel és kitartással élünk, mi magunk is tanúságtevők lehetünk a gyerekek, a fiatalok előtt, hogy vonzó legyen számukra az Egyház közössége és a keresztény élet.
4. Hogyan élhetjük meg a mindennapokban keresztségünk kegyelmét?
Először is, ha az imádságban keressük Isten jelenlétét. Az imádság segít abban, hogy kapcsolatban maradjunk Istennel, aki bennünk lakozik, és erőt ad a mindennapok küzdelmeihez.
Másodszor, ha a Szentírás üzenetét szívünkbe véssük és irányítását követjük. Az Írás szavai világosságot és útmutatást adnak, hogy életünk összhangban legyen Isten akaratával.
Harmadszor, ha a szeretet és irgalmasság cselekedeteit gyakoroljuk. Az igazi keresztény élet a szeretetben és az önzetlenségben teljesedik ki, mutatkozik meg leginkább.
Egy tanulságos történet szerint: Egy kis faluban élt egy ember, Péter, aki fiatalkorában megkeresztelkedett, de éveken át távol élt az Egyháztól. Egy súlyos betegség idején újra felfedezte a hitét. Felidézte keresztsége napját, amikor édesanyja könnyekkel a szemében imádkozott érte, hogy mindig Istenhez tartozzon. Ekkor elhatározta, hogy életét Isten kezébe helyezi. Újra kezdett templomba járni, és közösséget talált az Egyházban. Az élete megváltozott: megbocsátott azoknak, akikkel évek óta haragban volt, és önkéntesként segített a rászorulókon.
Ez a történet rávilágít arra, hogy a keresztség nemcsak egy múltbeli esemény, hanem Isten folyamatos munkája az életünkben. Ha hittel fordulunk hozzá, a kegyelem valóságosan hat bennünk, megváltoztatja kapcsolatainkat, és örömmel tölti meg mindennapjainkat.
Befejezésül elmondhatjuk, hogy Urunk megkeresztelkedésének ünnepe arra ösztönöz bennünket, hogy újra és újra elmélyedjünk keresztségünk titkában. Gondoljunk arra, hogy mi is Isten szeretett gyermekei vagyunk, és hivatásunk van arra, hogy ezt a szeretetet továbbadjuk a világnak, ami nem is annyira könnyű. „Nehezebb egyetlen napot teljesen Isten gyermekeként leélni, mint szárnyaló terveket szőni az egész évre” – állítja a német költő, Christian Morgenstern.
A költő állítása egy mélyen elgondolkodtató igazságra világít rá: az isteni hivatás és keresztény élet nem a nagy, szárnyaló tervekben, hanem a mindennapi apró, kitartó tettekben mutatkozik meg. Isten gyermekeként élni azt jelenti, hogy minden döntésünket és cselekedetünket az ő akarata irányítja. Ez a folyamat gyakran kihívást jelent, mert nap mint nap küzdenünk kell az emberi gyarlóságainkkal és a világ kísértéseivel.
Az idézet arra bátorít, hogy a kereszténység nem egyszerűen eszmék gyűjteménye, hanem aktív, életformáló valóság, amely a mindennapok apró helyzetében is megmutatkozik. Kiemeli, hogy az elkötelezett, öntudatos keresztény élethez állhatatosságra, kitartásra van szükség, nem csupán nagy elképzelésekre vagy szándékokra.
Ezért kérjük ma, az Esztelneki Madonna közbenjárására, hogy a Szentlélek, aki Jézus megkeresztelkedésekor leszállt rá, töltse el a mi szívünket is, hogy életünk tanúskodjék Isten jóságáról és irgalmáról, hogy mindig kedvét lelhesse bennünk, fogadott gyermekeiben, akik újjászülettünk vízből és Szentlélekből. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése