A mai szentírási rész a Zsidókhoz írt levélből (Zsid 2,5-12) emlékeztet bennünket arra a csodálatos igazságra, hogy Isten mennyire méltónak tart minket az Ő szeretetére és gondoskodására. "Ugyan mi az ember, hogy törődsz vele?" – kérdezi az írás, és ezzel rávilágít arra a különleges helyre, amelyet Isten a teremtésben az embernek adott. Bár kevéssel kisebbé tett minket az angyaloknál, mégis dicsőséggel és méltósággal koronázott meg.
Ez a gondolat különösen bátorító lehet mindannyiunk számára, akik a hétköznapok kihívásaival küzdünk. Gyakran érezzük magunkat kicsinek, gyengének, méltatlannak. Azonban ez az ige arra hív minket, hogy ne a saját erőtlenségünkre, hanem Jézus dicsőségére és irgalmára tekintsünk. Jézus nem csak megízlelte értünk a halált, hanem az Ő szenvedésén keresztül elhozta számunkra a megszentelődés és az üdvösség ajándékát.
Mit jelent ez a mindennapokban?
1. Emlékezzünk a méltóságunkra! – Isten képmásai vagyunk, akiket az Ő szeretete és irgalma tart életben. Minden nap új lehetőség arra, hogy ezt a méltóságot megéljük: családunkban, munkánkban, kapcsolatainkban.
2. Fogadjuk el a szenvedés értelmét! – Jézus szenvedése által mutatta meg, hogy a nehézségek nem végállomások, hanem a megdicsőüléshez vezető út részei. Bízzunk abban, hogy Isten minden helyzetben a javunkat akarja!
3. Éljünk közösségben! – Jézus nem szégyelli testvéreinek nevezni minket. Ez arra hív, hogy mi se forduljunk el egymástól. Közösségünkben erősödhetünk hitünkben, és tanúságot tehetünk Isten szeretetéről.
Egy konkrét lépés mára:
Ma szánjunk néhány percet arra, hogy tudatosítsuk, milyen értékesek vagyunk Isten szemében! Emlékeztessük magunkat arra, hogy Jézus mindannyiunkért vállalta a keresztet, és hogy Ő velünk van, különösen a nehéz pillanatokban. Ha lehetőségünk van rá, osszuk meg ezt a bátorító üzenetet valakivel, aki talán éppen bátorításra szorul!
Imádság:
Urunk Jézus, köszönjük, hogy dicsőségeddel és méltóságoddal koronáztál meg minket! Segíts, hogy méltóképpen éljünk hivatásunkhoz, és a nehézségek között is bízni tudjunk a Te irgalmadban. Add, hogy mindig tudjuk: Te velünk vagy, és soha nem hagysz el minket! Ámen.
Ez a gondolat különösen bátorító lehet mindannyiunk számára, akik a hétköznapok kihívásaival küzdünk. Gyakran érezzük magunkat kicsinek, gyengének, méltatlannak. Azonban ez az ige arra hív minket, hogy ne a saját erőtlenségünkre, hanem Jézus dicsőségére és irgalmára tekintsünk. Jézus nem csak megízlelte értünk a halált, hanem az Ő szenvedésén keresztül elhozta számunkra a megszentelődés és az üdvösség ajándékát.
Mit jelent ez a mindennapokban?
1. Emlékezzünk a méltóságunkra! – Isten képmásai vagyunk, akiket az Ő szeretete és irgalma tart életben. Minden nap új lehetőség arra, hogy ezt a méltóságot megéljük: családunkban, munkánkban, kapcsolatainkban.
2. Fogadjuk el a szenvedés értelmét! – Jézus szenvedése által mutatta meg, hogy a nehézségek nem végállomások, hanem a megdicsőüléshez vezető út részei. Bízzunk abban, hogy Isten minden helyzetben a javunkat akarja!
3. Éljünk közösségben! – Jézus nem szégyelli testvéreinek nevezni minket. Ez arra hív, hogy mi se forduljunk el egymástól. Közösségünkben erősödhetünk hitünkben, és tanúságot tehetünk Isten szeretetéről.
Egy konkrét lépés mára:
Ma szánjunk néhány percet arra, hogy tudatosítsuk, milyen értékesek vagyunk Isten szemében! Emlékeztessük magunkat arra, hogy Jézus mindannyiunkért vállalta a keresztet, és hogy Ő velünk van, különösen a nehéz pillanatokban. Ha lehetőségünk van rá, osszuk meg ezt a bátorító üzenetet valakivel, aki talán éppen bátorításra szorul!
Imádság:
Urunk Jézus, köszönjük, hogy dicsőségeddel és méltóságoddal koronáztál meg minket! Segíts, hogy méltóképpen éljünk hivatásunkhoz, és a nehézségek között is bízni tudjunk a Te irgalmadban. Add, hogy mindig tudjuk: Te velünk vagy, és soha nem hagysz el minket! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése