Baruk próféta (Bár 5,1–9) a babiloni fogságban élő népnek hirdeti Isten reményteli üzenetét: a hazatérés ígéretét. Az a kép, amelyet fest, tele van gyengédséggel: „Isten a fényességébe öltözteti népét.” Ez nemcsak a földi hazatérésről szól, hanem a lelkünk végső útjáról is, amely Istenhez vezet. Advent arra hív minket, hogy felismerjük, az életünk egy zarándokút. Isten már előre elkészítette számunkra az út tervét, de nekünk is tennünk kell azért, hogy ezen az úton járni tudjunk, haza érjünk.
Szent Lukács evangéliuma (3,1-6) pontos idő- és helymeghatározással kezdődik, amelyben felsorolja a világi és vallási hatalom képviselőit. Ez a kontraszt már önmagában tanulságos: Keresztelő János nem a nagy hatalmasságok között jelenik meg, hanem a pusztában, a csendben és egyszerűségben hirdeti az Úr érkezését. Ez arra emlékeztet minket, hogy Isten nem a zajos világban, hanem a szívünk csendjében akar megszólítani.
János szavai a megtérésre hívnak, ami nemcsak bűnbánatot jelent, hanem radikális irányváltást. Az Úr útjának egyengetése nem csupán elméleti fogalom: az életünket kell olyan irányba terelnünk, hogy az valóban Krisztushoz vezessen.
Miért van szükség az útkészítésre a mai világban?
A mai társadalmat gyakran jellemzi: a rohanás és a stressz: Sokszor úgy érezzük, nincs időnk Istenre vagy az imára, mert a mindennapi teendők felemésztik az energiánkat.
A mai társadalmat gyakran jellemzi: az irigység és a gyűlölet: Az állandó versengés miatt az emberek egymás ellen fordulnak, ahelyett, hogy együtt dolgoznának.
A mai társadalmat gyakran jellemzi: a kétségbeesés és a félelem: Az instabil gazdasági helyzet, a társadalmi problémák vagy a személyes nehézségek gyakran reménytelenséget és sötétséget hoznak.
Keresztelő János üzenete azonban világos: minden görbe út egyenessé tehető, minden völgy feltölthető, és minden hegy lehordható. Ez a kép arra utal, hogy az életünkben lévő akadályokat nem elkerülni kell, hanem legyőzni, Isten segítségével.
Hogyan készítsük az Úr útját a szívünkben?
1. Csendet kell teremteni a szívünkben. A mai világ zajos, és gyakran a külső zaj elnyomja a belső hangot. Az Úr szava azonban a csendben szólal meg. Keressük a nap folyamán azokat a pillanatokat, amikor elcsendesedhetünk, és engedjük, hogy Isten szóljon hozzánk. A reggeli vagy esti imák ideális alkalmat nyújtanak erre.
2. Bocsássunk meg és kérjünk bocsánatot. Az irigység és gyűlölet olyan akadályok, amelyek eltorlaszolják az Úr útját. Advent idején különösen fontos, hogy megbocsássunk azoknak, akik megbántottak minket, és mi magunk is kérjünk bocsánatot. Ez a kiengesztelődés az egyik legszebb ajándék, amit karácsonyra adhatunk.
3. Hozzunk konkrét áldozatot a szeretet nevében. A megtérés nemcsak belső elhatározás, hanem konkrét cselekedetekben nyilvánul meg. Gondoljunk valakire, aki nehézségekkel küzd, és segítsünk neki anyagiakkal, időnkkel vagy figyelmünkkel. A szeretet cselekedetei kisimítják a göröngyös utakat.
Gyakorlati tanácsok az útkészítéshez:
1. Vizsgáljuk meg lelki állapotunkat: Van-e akadály, ami elválaszt minket Istentől? Tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot, gyónjunk, és tegyük le terheinket Isten előtt.
2. Szenteljünk időt a csendes imára: Az advent a várakozás ideje. Vonuljunk vissza, keressük a találkozást az Úrral.
3. Hozzunk konkrét áldozatot: Legyen az időnk, türelmünk vagy anyagi javaink felajánlása valaki javára, aki szükséget szenved.
4. Éljük meg a közösséget: Hívjunk meg valakit a templomba vagy osszuk meg az adventi készület örömét másokkal is.
A szentleckében (Fil 1,4–6.8–11) Pál apostol arra bátorítja a filippieket, hogy növekedjenek a szeretetben és a megismerésben. Az adventi út nem állhat meg az első lépéseknél, hanem arra hív, hogy folyamatosan közelebb kerüljünk Istenhez, egyre jobban megismerjük az Ő akaratát, és szeretettel válaszoljunk rá.
Egy kis faluban az emberek egy forrástól kapták a vizet. Az évek során azonban az út a forráshoz járhatatlanná vált: benőtte a gaz, és a kövek is belehullottak. Egy idős ember azonban nem nyugodott bele, hogy a falu lakói szomjaznak. Nap mint nap elment, hogy megtisztítsa az utat, kihúzza a gyökereket, elhordja a köveket. Eleinte senki sem figyelt rá, de egy idő után mások is csatlakoztak hozzá. Hónapok múlva újra megnyílt az út a forráshoz, és az emberek megértették, hogy az út megtisztítása nélkül a tiszta vízhez sem juthatnak.
Ez a mi adventi feladatunk is: eltávolítani mindazt, ami akadályozza, hogy az élő vízhez, Krisztushoz jussunk. Ha először magunkban elkezdjük az útkészítést, mások is követni fogják példánkat.
Ezen az adventen különösen is arra hívjuk magunkat és másokat, hogy zarándokok legyünk. Zarándokoljunk nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is a Betlehemi Kis Jézus jászlához. Ez a zarándoklat a szívünk megtisztításával kezdődik, és a szeretet konkrét tetteiben teljesedik ki.
A világ sokszor sötétnek és reménytelennek tűnhet, de Keresztelő János szavai emlékeztetnek minket: nem a sötétségnek van utolsó szava, hanem Isten világosságának. Ha mi magunk elkezdjük készíteni az Úr útját, akkor nemcsak a saját életünkben, hanem mások életében is világosságot hozhatunk.
Ne féljünk a feladattól! Az Úr maga segít minket, hogy a görbe utak kiegyenesedjenek, és a Betlehemi Kis Jézushoz vezető zarándokutunk célba érjen. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése