Lefekvés előtti gondolat: Az adventi remény és áldozat gyümölcsei

Amikor a nap végéhez érkezünk, az adventi várakozás hajnali üzeneteit és az egész nap lelki útját szívünkbe zárhatjuk. Ma újra emlékeztünk Izajás próféta szavaira, a zsoltár békéjére, és Jézus örömteli hálaadására az alázatos szívűekért. Ezek a szavak egész nap kísérhettek minket, mint lámpások az adventi sötétségben.

Az adventi időszak arra hív minket, hogy ne csak várakozzunk, hanem aktívan formáljuk szívünket és életünket, hogy méltók legyünk a Messiás fogadására. Ma az áldozat és a remény volt a vezetőnk. Gondoljunk vissza arra, hogy milyen apró, de jelentőségteljes lépéseket tettünk – talán egy jó szóval, egy kis figyelmességgel, vagy akár azzal, hogy részt vettünk a rorátés szentmisén, a közös imában és elmélkedésben. Ezek az apró cselekedetek mind-mind azt mutatják, hogy közelebb léptünk az Úrhoz.

Izajás próféta így írta: „Az Úr Lelke rajta nyugszik” (Iz 11,2). Kérjük most is, hogy ez a Lélek pihenjen meg rajtunk is, hozza el a békét, amelyre vágyunk, és erősítse meg szívünket az új kezdet ígéretével. Ahogy ma hajnalban reménnyel keltünk fel, úgy most nyugodjunk le hálaadással és az Úr közelségének békéjével.

Kérdés az elmúlt napra: Mit tanított nekem a mai nap az alázatról, reményről vagy a békéről? Hogyan tükrözi az én áldozatom a Messiás eljövetelének várását?

Imádság lefekvés előtt: 

Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük a mai napot, minden kegyelmet és tanítást, amit adtál nekünk. Segíts, hogy holnap is közelebb léphessünk Hozzád, és életünkkel hirdessük a Te szeretetedet. Áldd meg nyugalmunkat, és készítsd fel szívünket a Veled való új találkozásra. Ámen.

Nyugodt és áldott pihenést kívánok!