Ezért virágvasárnap olyan, mintha egy nagy zenemű nyitányát hallgatnánk meg, amely összesűrítve minden fontos elemet tartalmaz már. Ünnepélyes esemény, amely kiemeli Jézus messiási nagyságát, és öröm forrása a tanítványok számára. Ezen a napon együtt van az öröm és a fájdalom. Két kép, két jelenet áll előttünk: a Jézust dicsőítve fogadó, hozsannázó tömeg és azok, akik keresztre kívánják. Jeruzsálem kapujában Jézust királyként ünnepelték, örömrivalgásokkal fogatták, pálmaágakat lengettek.
„Kétes értékű az a fajta rajongás, – mondja Balázs atya – mely egy egész várost magával ragad, még ha látszólag őszintén Jézus Krisztusért lelkesednek is. A háttérben mindig olyan önző, politikai vagy gazdasági érdekek és elvárások húzódnak meg, melyeknek Jézus nem tud és nem is akar megfelelni. A rajongók hada így rövidesen megcsappan – mint mikor az élet kenyerének mondta magát, s ezért sokan megütközve a kemény beszéden elpártoltak tőle –, és győz a tömegvonzás törvénye: a virágvasárnapi ünneplőket a város beszippantja, elnyeli. Sok száj, melyből a mai napon „Hozsanna” hangzik, pár nap múlva már „Feszítsd meg!”-et kiált.”
Ezen a vasárnapon Jézus jeruzsálemi bevonulását ünnepeljük, ahol egyszerre van jelen az öröm és a fájdalom. A szentmise ezt sajátosan jeleníti meg. Kezdődik a barkaszenteléssel, ahol az evangélium Jézus bevonulásáról szól, amelynek jellemzője az örömrivalgás. A szentmise evangéliuma viszont Jézus szenvedés történetét tárja elénk.
Mindez megmozgatja a gondolatvilágunkat, érzéseinket és cselekvésre ösztönöz. Évenként megismétlődve, csodálkozva kérdezzük, hogyan kiálthat ugyanaz a tömeg hozsannát és hogyan kérheti később Jézus keresztre feszítését. Azonban nem nehéz felismernünk az ember ingatag, gerinctelen jellemét, amivel a mindennapi életben mi magunk is találkozhatunk.
A megváltás drámáját szemlélve eszünkbe jut, hogy Jézus szenvedés története tele van összeesküvőkkel, cinkosokkal. A tizenkettő között van Júdás, aki elárulta őt és Péter, aki megtagadta, a választott nép fiai, a zsidók az ellenség, a rómaiak kezére adták őt. Pilátus pedig mossa a kezét, hogy a tömeg „feszítsd meg”-et kiálthasson.
Sajnos a tömegben mi is ott vagyunk. Ott vagyunk virágvasárnap is, örömünkben pálmát lengetve. De ott vagyunk a feldühödött elvakult tömegben is, amikor a nép azt kiáltja nincs királyunk, feszítsd meg őt. Ugyanis van úgy, hogy lelkesedéssel tölt el az Úr Jézushoz való tartozás ténye, a keresztény élet. Máskor éppen az ellentéte próbál eluralkodni rajtunk és nehéznek, fáradságosnak találjuk Krisztus követését, főleg ha valami olyat kér, ami nem egyezik elképzelésünkkel. Jézus szándéka azonban, hogy ne ilyen tömeg, gerinctelen emberek legyünk.
Nem feledhetjük, hogy a mi hivatásunk az, hogy a megváltás fényénél lássuk önmagunkat, a világot, a történéseket. Ugyanis Krisztus kereszt halálának köszönhetően, már nem alaktalan tömeg vagyunk, hanem megváltott személyek. Ha valamit tehetünk azt Cirenei Simon helyéről, tehetjük meg: Hordozzuk Krisztussal együtt a megváltás eszközét, vagy éppen Veronika kendőjével töröljük le a sírók könnyeit. A századossal együtt boruljunk le és valljuk meg, hogy Ő valóban Isten Fia, az életünk szabadító Megváltója.
Így hát lépjünk mi is az Úr nyomába az Esztelneki Madonna kezét fogva, hogy amint kegyelméből társai vagyunk a kereszthordozásban, ugyanúgy feltámadása dicsőségének és örök életének is részesei lehessünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése