Nagyszombat: „Ma nincs semmi, vagy inkább: a semmi van.”

Esztelnek - Ferences templom

március 30., szombat
Mk 16,1-7
 

Guba András SP elmélkedése

Nagyszombat van. Az evangélium a holnap reggelről szól. Feltámadási szertartásainkat már szombat estefelé megejtjük: sok minden sürgeti azt, hogy lépjük át ezt a szombatot. Tegnap együtt voltunk Jézussal szenvedésében, holnap együtt leszünk vele a feltámadásban. De mit kezdjünk a mai nappal, a szombattal? Ma nincs semmi, vagy inkább: a semmi van. A zsidó hagyomány szerint ez a nyugalom napja, amikor az Isten is megpihen, nem csinál semmit, vagy most a semmit csinálja.

Ezen a szombaton a semmibe süllyednek a tanítványok, valahol egy teremben kucorognak. A három asszony a Jézussal való közös történetük lezárására készült: illatos olajak, végső érintések, majd mindent átengedni az enyészetnek. Ők hajnalban megmozdulnak, vásárolnak, indulnak, de miért is? Az a kő úgyis kifog rajtuk... Ám egy ifjú várta őket.

Márk így folytatja: „Ekkor kijöttek és elszaladtak a sírtól, mert reszketés és döbbenet fogta el őket. Senkinek sem mondtak semmit. Féltek ugyanis.” (Mk, 16,8)

Ma a semmi rémületének szabad lennie, bennünk is.

Forrás: https://dunapartiiskola.sapientia.hu/nagybojti-gondolatok