A legtöbb keresztény, katolikus ismeri hitének alapjait, de mégsem képes annak szellemében élni. Tudás és gyakorlat ebben az esetben (is) szétválik. Mindazt, amit az egyház hirdet, sokan megcsodálják, de mégsem követik, mert - mint mondják - akkor az életünket kellene megváltoztatni. Ám éppen ebben áll a nagyböjt, a húsvéti felkészülés lényege: komolyan venni a megtérést, és az Evangélium szerint alakítani a mindennapokat. Ha ezt megtesszük, csak akkor alakulhat ki összhang a hit megvallása és a hit megvalósítása, gyakorlása között.
Húsvét ünnepének öröméből csak felkészültségünk mértékében részesülhetünk. Nagyböjt nélkül nincs húsvét - nemcsak üdvtörténeti értelemben, hanem a hívő ember személyes élete számára sem. Lelki felkészülés nélkül csak munkaszüneti napunk lehet, de nem boldog és örömteli ünnepünk.
Éppen ezért az egyház ősi, nagyböjti hagyománya nagy hangsúlyt fektet az elcsendesülésre, a befelé fordulásra, lelkiismeret-vizsgálatra. Mégpedig azért, hogy az e világ zaját, karneváli hangulatát kizárva életünkből, elgondolkodhassunk a lét nagy kérdésein, szembesülhessünk önmagunk életével és megállapíthassuk, hogy valójában hányadán is állunk az Istennel való kapcsolatunkban. Valóban, hányadán is állunk? Nagyböjt folyamán arra emlékezünk, hogy az Úr Jézus a végsőkig elment irántunk való szeretetében, a kereszten életét áldozta értünk.
Mi, „hithű katolikusok” az Úr Jézus iránti szeretetből, viszonzásul készen állunk erre, készek vagyunk a végsőkig elmenni? A hamvazószerda utáni bulis, magamutogató borgőzös, Facebook -os képek nem arról tanúskodnak, hogy az Egyház hagyományához ragaszkodva hajlandók vagyunk a legcsekélyebb áldozatvállalásra is… Tényleg olyan nehéz az év 365 napjából, negyven napig lemondani a zajos mulatságokról Isten iránti szeretetből?
Ne feledjük, hogy a Nagyböjt az év legcsendesebb időszaka kell, hogy legyen az öntudatos hívő keresztény ember számára, amikor az imában többet foglalkozik a lelkével, és törekszik elmélyíteni kapcsolatát Istennel, a bűnbánat segítségével a lelki megújulás útját járva.
Éppen ezért az Úr Jézus iránti szeretetből, aki értünk hordozta a keresztet és áldozta életét a keresztfán, tegyünk jó elhatározást. Fogadjuk meg most a nagyböjt kezdetén, hogy ebben az időszakban tudatosan kerülni fogjuk a zajos mulatságokat, hangos szórakozásokat, még nőnapján is, bűnbánatot tartva szentgyónást végzünk és igyekszünk minél több önmegtagadást, lemondást hozni, gyakorolni a szeretet cselekedeteit, elsősorban a szegények, az elhagyottak, az idősek és betegek támogatásával.
Húsvét ünnepének öröméből csak felkészültségünk mértékében részesülhetünk. Nagyböjt nélkül nincs húsvét - nemcsak üdvtörténeti értelemben, hanem a hívő ember személyes élete számára sem. Lelki felkészülés nélkül csak munkaszüneti napunk lehet, de nem boldog és örömteli ünnepünk.
Éppen ezért az egyház ősi, nagyböjti hagyománya nagy hangsúlyt fektet az elcsendesülésre, a befelé fordulásra, lelkiismeret-vizsgálatra. Mégpedig azért, hogy az e világ zaját, karneváli hangulatát kizárva életünkből, elgondolkodhassunk a lét nagy kérdésein, szembesülhessünk önmagunk életével és megállapíthassuk, hogy valójában hányadán is állunk az Istennel való kapcsolatunkban. Valóban, hányadán is állunk? Nagyböjt folyamán arra emlékezünk, hogy az Úr Jézus a végsőkig elment irántunk való szeretetében, a kereszten életét áldozta értünk.
Mi, „hithű katolikusok” az Úr Jézus iránti szeretetből, viszonzásul készen állunk erre, készek vagyunk a végsőkig elmenni? A hamvazószerda utáni bulis, magamutogató borgőzös, Facebook -os képek nem arról tanúskodnak, hogy az Egyház hagyományához ragaszkodva hajlandók vagyunk a legcsekélyebb áldozatvállalásra is… Tényleg olyan nehéz az év 365 napjából, negyven napig lemondani a zajos mulatságokról Isten iránti szeretetből?
Ne feledjük, hogy a Nagyböjt az év legcsendesebb időszaka kell, hogy legyen az öntudatos hívő keresztény ember számára, amikor az imában többet foglalkozik a lelkével, és törekszik elmélyíteni kapcsolatát Istennel, a bűnbánat segítségével a lelki megújulás útját járva.
Éppen ezért az Úr Jézus iránti szeretetből, aki értünk hordozta a keresztet és áldozta életét a keresztfán, tegyünk jó elhatározást. Fogadjuk meg most a nagyböjt kezdetén, hogy ebben az időszakban tudatosan kerülni fogjuk a zajos mulatságokat, hangos szórakozásokat, még nőnapján is, bűnbánatot tartva szentgyónást végzünk és igyekszünk minél több önmegtagadást, lemondást hozni, gyakorolni a szeretet cselekedeteit, elsősorban a szegények, az elhagyottak, az idősek és betegek támogatásával.
fr. Szilveszter ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése