Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg!
Ezek az evangélium igéi.
***
A mai evangéliumi részletben Jézus a mennyek országáról tanít, és azt mondja, hogy „a mennyek országa… erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg”.
Az egyik értelmezésben az erőszakra utalás azt jelenti, hogy ellenséges erők próbálják akadályozni az evangélium terjedését. A próféták és szentek üldöztetésére, kiontott vérére gondolhatunk, illetve a ma is üldözött keresztények vértanúságára.
A másik értelmezésben az erőszak önlegyőzést jelent. Azt a következetes és megalkuvás nélküli küzdelmet a bűnnel, a kényelemmel, a megszokással, amelyet Keresztelő János hirdetett, s amire ő maga is példát mutatott.
Ugyanis az ember szívében jelenlévő Isten szerető keresése együtt jár a világnak és önmagunknak való meghalással. Ilyen értelemben minél inkább meghal az ember, annál inkább megtalálja Istent. S ha még sincs így, akkor ez annak köszönhető, hogy nem vagyunk hajlandók fölvállalni ezt a belső erőszakot, az önmegtagadást, az Isten ügyéért való áldozathozatalt.
Az igazság sajnos az, hogy mi keresztények gyakran megelégszünk a felületes, a kényelmes élettel, ami pedig képtelenné tesz bennünket arra, hogy bensőnkben, csendben, összeszedetten, találkozhassunk Istennel.
Az ember könnyen elfelejti, vagy legalábbis elhanyagolja a benne rejlő nagy kincset: az élő és jelenvaló Istent, aki pedig őt mélyebb, igazabb életre, a Vele való bensőséges életközösségre hívogatja.
Ha nem szakítunk ezzel a kettősséggel, ezzel a felületes életvitellel, akkor nem találhatjuk meg a bennünk rejtetten jelenlévő Istent, nem élhetünk közösségben Vele.
Így mindazoknak, akik Jézushoz akarnak csatlakozni, erőt kell venniük önmagukon, kényelemhez szokott életvitelükön, a bűnnel kiegyezett magatartásukon. A kockázatos és küzdelmes életet kell vállalniuk, mert csak erőfeszítések, áldozat vállalások árán lehetnek, lehetünk Isten országának hatékony munkásai, tanúságtevői, s egykor boldog élvezői.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése