Már régóta vagy a közösségünk tagja. Becsülöm felkészültségedet, lelkesedésedet, kiegyensúlyozottságodat – és szerénységedet.
Noha ez utóbbit ketten kétféleképp értjük.
Te azt mondod magadról, hogy nem akarsz rivaldafényben tetszelegni, én azt mondom: félsz. Te azt mondod, másokat is engedsz érvényesülni, én azt mondom: vétkesen kényelmes vagy. Te azt mondod, számodra nem olyan fontos, hogy hol dolgozol, én azt mondom: áron alul adod magad és képességeidet!
Több van benned, Isten többel ajándékozott meg!
És többet is akar neked adni, de te nem nyújtod ki érte a kezed.
Mert félsz!
Beszélgettünk már számtalanszor a lehetséges megoldásokról. Több példát hoztam neked a szentek életéből (Szent Antal, Néri Szent Fülöp, Don Bosco Szent János). Idéztem Jézus Urunkat is („Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen” Mt 17,20), látszólag mindhiába.
Most, mielőtt Te is szabadságra mennél, mint a többiek, még egy próbát teszek. Ezúttal becsvágyadra és okosságodra hivatkozom:
Ha a hegy csúcsát már közelről látod, de az utolsó kanyargós ösvényen, amely hozzá visz, nem mersz elindulni –
Ha az, akiben már régen szerelmes vagy, rád nevet, de te nem mered őt megszólítani –
Ha valahára azt a feladatkört, amelyre mindig vágytál, most felkínálják neked, de te nemet mondasz rá –
Ha annyi év után végre azt érzed, hogy vége a rossz időknek, s életedre a boldogság szirom-csodái hullanak, de te nem mered őket felszedegetni –
akkor nagyon, de nagyon sajnállak!
Mert mindezekről a drágagyöngyökről, értékekről, kincsekről le akarsz mondani csak azért, mert félelmedet komolyabban veszed, mint a vágyaidat, amelyeket Isten oltott beléd.
Évek múltán pedig majd szemrehányást teszel az életnek, a sorsnak, az Istennek, hogy nem ajándékozott meg téged boldogsággal…
Merj végre élni! Meghalni mindenki tud!
Ezekkel a gondolatokkal kíván Neked és minden kedves Olvasójának illetve Hívének szép nyarat sok napfénnyel, pihentető kikapcsolódási lehetőségekkel és kellemes találkozásokkal,
Imre atya
Stuttgart, 2018. július 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése