Itt feküdsz a kórházi ágyon sápadtan, összekucorodva a fájdalomtól… Nagyon szíven üt a látvány… Melléd ülök… Résnyire kinyitod a szemed, és biccentve köszöntesz… Megfogom és simogatni kezdem a kezed… Erre kapkodva a levegőt, halkan beszélni kezdesz… Nincs a szavaidban semmi szemrehányás, csak valami mély, szívszorongató szomorúság…
„Atya! Ismered ezt az érzést?“ – kérdezed.
„Terveket kovácsolsz, de meghiúsulnak.
Reménykedsz, de nem teljesedik be.
Nekifeszülsz, erőlködsz, mégis vereséget szenvedsz.
Fáradozol, hogy jó eredményt érj el, mégis sikertelenséget aratsz.
Emberi kapcsolatokba fektetsz, mégis úton-útfélen csalódások érnek.
A szeretetre teszel fel mindent, s a szeretet összetörik, tönkre megy.
Igyekszel Istennek tetszően élni, és most itt fekszel tehetetlenül, fiatalon, nagy betegen a kórházi ágyon.
Hol van Ő? Miért hallgat?”
Mélyen együttérzek Veled… Tudom, nem azt várod, hogy Istent megvédjem – Tőled. Nem is azért beszélsz így, mert most már nem szereted Őt, nem imádkozol hozzá. De bánt a hallgatása. Fáj Neked, hogy most konokul és némán, részvétlenül és egykedvűen nézi, hogy szenvedsz… Legalábbis ez az érzésed…
Azzal kezdem a válaszomat, hogy Isten most sem hallgat, csak nem hallod a szavait. Az is lehet, hogy nem beszél, hanem épp cselekszik. Azon ügyködik, hogy a Neked legmegfelelőbb megoldást előkészítse…
Szavaim szürkén hangozhatnak, de látom, figyelsz. Mindent magadba iszol, hogy belekapaszkodhass, ha majd ismét jönnek a komor gondolatok…
„Emberi gyengeségeink, betegségeink, határhelyzeteink” kezdem.
„Isten számára mind közkedvelt helyek arra, hogy megmutassa hatalmát és mindenhatóságát. Ha feladod, ha megadod magad a helyzetnek, ha látszólag alágyűrnek és maguk alá temetnek az események, Ő akkor cselekedni kezd.
Életed dróthálóján ilyenkor lyukakat keres, hogy kegyelmével betörhessen hozzád, és kitölthesse azokat az Ő jelenlétével.
A gyengeségeidet keresi, hogy megerősítse őket.
A tökéletlenségeidet keresi, hogy tökéletessé tehesse őket.
A benned széttöröttet keresi, hogy összerakhassa őket.
A betegségeidet keresi, hogy meggyógyítsa őket.
Isten ezeket mind azért keresi benned, hogy megmutathassa Neked is nagyságát és irántad érzett végtelen szeretetét.
Miközben Veled szenved, vereségeid, hajótöréseid, kudarcaid, szenvedéseid egyáltalán nem rémítik meg Őt. Ezek nem egyszer olyan leszállópályák, amelyekre Ő leszállhat, és amelyeken Te az Ő jelenlétét újra felfedezheted és megtapasztalhatod. Ne add hát fel! Szólongasd Őt! Várj rá türelemmel! És engedd, hogy meglepjen, amikor jön!”
Majd Szent Pál jutott eszembe, és beszélni kezdek Neked róla, aki szintén nagyon szenvedhetett, mert ezeket írta:
„De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.“ (vö. 2 Kor 12, 7-9)
Ha az Úr azt mondja: „elég neked az én kegyelmem”, akkor van remény. Akkor hordj oda mindent, ami benned hibás, tökéletlen, beteg, gyenge, és kérd az Urat, hogy födje be, takarja be és gyógyítsa meg az Ő kegyelmével.
Ha az Úr azt mondja: „kegyelme az emberi gyengeségben működik a leghatékonyabban”, akkor van remény, hogy ott is virág nyílik, ahol Te azelőtt gyomnövényeket vetettél. A látszólag értéktelen dolgok is mind kinyílnak, és virágaikat, hidd el nekem, Te fogod majd leszedni és csokorba kötni!
Ha azt mondja az Úr: „gyengeségeiddel dicsekedj”, akkor Neki most hiányosságaidról, kudarcaidról, gyarlóságaidról, megroppant testi és lelki egészségedről beszélj. Hidd el, van elég ideje arra, hogy végighallgasson…”
Bágyadtan fekszel… Változatlanul kapkodod a levegőt… De most már sápadt arcodra kiül a mosoly virága… Látszik, hogy érzed: lelked egéről a sötét, komor fellegeket az Úr egy időre elűzte, és közben lázasan munkálkodik, hogy a számodra legjobb lehetőségeket megteremtse. Ez az Ő órája! Csak bízz benne!
Stuttgart, 2016-03-15.
Forrás: stuttgarti-katolikusok.de
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése