Oldalak

szerda, december 02, 2015

Adventi gondolatok: December 2. szerda

A kenyér az isteni gondoskodás jelképe

A kenyér az Ószövetség világában az isteni élet és gondoskodás jelképe. Isten mannával táplálja Egyiptomból kiszabadított népét (Kiv 16): és ez azt jelképezi, hogy a zsidóság a pusztai vándorlás során valamiképpen megtapasztalta Isten segítő jelenlétét. Illés prófétát hollók táplálják kenyérrel a nagy éhínség idején (1 Kir 17,6): e leírás azt szimbolizálja, hogy Isten gondoskodik választottairól. Elizeus megszaporítja a kenyeret (2 Kir 4,42-44): és ez jelképes kifejezése annak, hogy a prófétán keresztül Isten élettel akarja megajándékozni népét.

A mai evangélium leírásában Jézus csodáját ezeknek az ószövetségi jelképeknek tükrében kell értelmeznünk. S ha a műfaji sajátosságokat figyelembe vesszük, könnyen beláthatjuk, hogy a kenyérszaporításról szóló részlet nem valamiféle népkonyha felállítását bemutató híradás, hanem annak a vallási tapasztalatnak szimbolikus megfogalmazása, hogy Jézusban Isten életének és áldásának teljessége van jelen. Jézus nemcsak osztogatja Isten áldását, hanem ő maga Isten áldása, mert ő az örök élet kenyere (Jn 6,35). Erre a teljességre utal az elbeszélésben szereplő hetes szám, és a jézusi áldás egyetemességét a négy égtájon élő emberiséget megjelenítő négyezer férfi jelképezi.

A mai szentmisén köszönjük meg az Atyának, hogy elküldte nekünk Jézust, az örök élet kenyerét, és kérjük őt, segítsen, hogy Jézus életéből és tanításából táplálkozva eljuthassunk az örök életre.

Iz 25, 6-10   Mt 15,29-37

Nincsenek megjegyzések: