A mai kor keresztényüldözéseit szemlélve érdemes elgondolkodni azon, hogy a mai nyugat-európai, fogyasztói kultúrába ágyazott wellness-kereszténységünknek vajon mennyire része az Isten utáni vágyakozás állapota, a napi kapcsolat iránti igény? Egyáltalán megfordul-e a fejünkben, hogy mindennap szakítsunk időt az Istennel való legelemibb kapcsolattartásra, az imádságra?
A világ más tájain ezrével hullnak a fejek, mi pedig belesüppedünk a szürke hétköznapokba, a szokásos, unalmasnak mondható kifogásokba. Pedig kiválasztottnak lenni adomány, kegyelmi állapot, egy egyszeri és megismételhetetlen lehetőség. A kiaknázásához nem is kell több mint kezdetben a mindennapos imádság bevezetése, újrakezdése. A következő lépcső: hagyjuk, hogy személyiségünk átformálódjon.
Szentírási részek: 2Kir 5,1–15a; Zs 41–42; Lk 4,24–30
Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése