Mélyreható tekintetű embernek mondja az Írás, aki ezért nem a felszínről, hanem a dolgok mélyéről beszél.
Amikor Jézus, kérdéssel válaszol a főpapok kérdésére (Mt 21, 23-27), akkor sem a felszínről van szó, hanem a mélységről, viszont a főpapok és a nép vénei a felszínen mozognak, válaszadásukban megmaradnak a felületes emberi gondolatok szintjén.
Maguk bizonyítják, hogy sem Isten küldöttét, sem a nép róla alkotott véleményét nem veszik komolyan, egyedül pozíciójuk fenntartása érdekli őket. Ha meggyőződéssel állítanák, hogy János nem az Isten embere volt, becsületesebbek volnának, mint így.
"Nem tudjuk." Ez a gyáva kibújás a válaszadás alól azért bűnös, mert mögötte nem az igazság megismerése utáni vágy húzódik meg, hanem a közöny, amely lényegében elutasítás. Ez a hozzáállás a legkényelmesebb megoldás. Nem keres, nem állít, nem tagad, nem kötelezi el magát, nem vállal felelősséget.
A felelősség alól mégsem bújhat ki senki. Ha számára a végső kérdés nem lényeges annyira, hogy kutassa rá a választ, akarva-akaratlanul állást foglalt. Hiszen az Úr válasza nem puszta információ, hanem teljes valónkat mozgósító felhívás, mely egészen átalakít, és Isten üzenetének jelévé, hordozójává akar tenni.
Ugyanis a kérdéses hatalom, – Isten hatalma – már Keresztelő János esetében is ugyan az volt, még ha nem is olyan látványosan nyilvánult is meg. S talán ez a legfontosabb, amit tudnunk kell: a dolgok, események mélyén ott van Jézus, aki Isten hatalmával lépet be a világunkba.
A mélyreható tekintetű ember pedig felismeri a kérdés jelentőségét a saját életében is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése