A Szent Márta ház kápolnájában tartott reggeli szentmise homíliájában
Ferenc pápa a napi szentleckének, Szent Pál efezusi levelének üzenetéről
elmélkedett. „Vannak keresztények, akik előre haladnak a hitben és
vannak keresztények, akik Krisztus keresztjének ellenségeiként
viselkednek” – aktualizálta a pápa a népek apostolának egykori
figyelmeztetését. „Mindkét csoport az egyházban volt, együtt mentek
szentmisére vasárnaponként, dicsérték az Urat, kereszténynek hívták
magukat. Mégis mi a különbség a két csoport között?” – kérdezte a pápa. „A második csoport úgy viselkedett, mint Krisztus keresztjének ellensége! Krisztus keresztjének keresztény ellenségei!”. „Ezek evilági keresztények, névleges keresztények. A név keresztény, de az élet pogány”. „Másképpen szólva – tette hozzá a pápa – pogányok a kereszténység két ecsetvonásával, így bár kereszténynek tűnnek, valójában pogányok. Ma is sokan vannak! Nekünk is figyelmesnek kell lennünk, hogy ne csússzunk a pogány keresztények, a színleg keresztények útjára. A középszerűséghez, a középszerű kereszténységhez alkalmazkodás kísértése az ő pusztulásuk, mert a szív kihűl, langyossá válik. És az Úr a langyosoknak kemény szót mond: „Mert langyos vagy, kivetlek a számból”. Nagyon erős ez a szó! Mert Krisztus keresztjének ellenségei. Fölveszik a nevet, de nem követik a keresztény élet elvárásait”.
„Pál apostol beszél a keresztények hovatartozásáról, hazájáról” – folytatta a pápa. „A mi hazánk a mennyben van. Az övéké a földön. Ők a világ polgárai, nem pedig a mennyországé. Evilág polgárai! A vezetéknév a világi! Őrizkedjetek tőlük!” – intett a pápa, majd magának is feltette a kérdést: „Van valami közöm ezekhez? Van bennem valami a világias magatartásból? Valami a pogányságból? Szeretek dicsekedni? Örömöt találok a pénzben? Dölyfös, gőgös vagyok? Hol vannak a gyökereim? A mennyben vagy a földön? A mi hazánk a mennyben van, onnan várjuk az Üdvözítőnket, Urunk Jézus Krisztust. És ők? Az ő végső sorsuk a pusztulás lesz! Rosszul végzik ezek a bemázolt keresztények… De figyeljünk csak a végére: hova visz bennünket ez a haza, ami a szívünkben van? Az evilági a romlásba, Krisztus keresztjének a hazája pedig a vele való találkozásra”.
Ferenc pápa végül „a szívben rejlő jelekre” utalt, melyek „megmutatják, hogy az ember az evilágiság felé csúszik: Ha te szereted és elfogadod a pénzt, a hiábavalóságot és a gőgöt, rossz útra lépsz. Ha ellenben törekszel az Istent szeretni és másokat szolgálni, ha szelíd vagy és alázatos, ha mások szolgája vagy, akkor jó úton jársz. Ha a te személyi igazolványod jó, akkor az a mennyé. A másik éppen ezzel ellentétes. Olyan hovatartozás, mely a rossz felé visz téged. Jézus emiatt kérte annyira az Atyját, hogy mentse meg a tanítványait evilág szellemétől, attól a világiasságtól, mely a pusztulásba visz”.
A pápa röviden érintette még a hűtlen intézőről szóló napi evangéliumi történetet. „Hogyan juthatott ez az intéző egészen odáig, hogy becsapja és meglopja az urát? Talán egyik napról a másikra? Nem! Apránként, lassanként. Egyik nap borravaló itt, másik nap kenőpénz ott, míg végül lassan-lassan elérkezik a korrupcióhoz. Ez az evilági útja Krisztus keresztje ellenségeinek, ami aztán a korrupcióhoz vezet. Aminek a vége az, amit ez az ember tett: nyíltan lopott”.
A Szentatya végül visszatért Pál szavaihoz, aki azt kéri, tartsunk ki az Úrban, anélkül, hogy meggyengülne a szívünk és a semmiben, a romlásban végeznénk. Kérjük ezt a szép kegyelmet, hogy kitartsunk az Úrban. Hiszen miénk a teljes üdvösség, odaát pedig a színeváltozás, a dicsőségbe átváltozás. Legyünk állhatatosak az Úrban, Krisztus keresztje példája nyomán, ami alázat, szegénység, szelídség, mások szolgálata, imádás, könyörgés” – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.
(vl)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése