Október 5-én vasárnap de. 10 órakor kezdődött a család-szinódust
megnyitó ünnepi szentmise a Szent Péter bazilikában. Ferenc pápával
együtt miséztek a szinódusi atyák. Az eucharisztikus ima alatt (az első
kánont mondták) a Szentatya mellett állt jobbról Erdő Péter bíboros, a
szinódus főrelátora, ő mondta az első mementót.
A latinul bemutatott szentmisén az évközi 27. vasárnap olvasmányai hangzottak el különféle nyelveken. A Máté-evangélium 21. fejezetéből vett szakasz a gyilkos és hűséges szőlőmunkásokról szóló példabeszéd, amelyben Jézus visszautal Izajásnak az Úr szőlejéről, Izraelről mondott énekére (ez az első olvasmány). A Szentatya az Úr szőlejéről, Izraelről, a választott népéről szóló ó- és újszövetségi allegóriákat fejtette ki rövid olasz nyelvű homíliájában, amelyet most teljes fordításunkban közlünk.
„Ma Izajás próféta és az Evangélium az Úr szőlejének jelképét alkalmazzák. Az Úr szőleje az ő „álma”, elgondolása, amelyet egész szeretetével művelt, mint egy szőlősgazda műveli szőlőskertjét. A szőlő megművelése sok gondoskodást igényel. Isten „álma” az ő népe: Ő ültette és gondozta türelmes és hűséges szeretettel, hogy szent népe legyen, olyan nép, amely az igazságosság bő gyümölcseit termi. – De mind az ószövetségi jövendölésben, mind Jézus példabeszédében Isten álma (terve) meghiúsul. Izajás azt mondja, hogy a nemes ültetvény savanyú vadszőlőt termett (Iz 5, 2.4), pedig Isten „azt várta, hogy igaz tetteket vigyen végbe, s lám véres gaztetteket követnek el, azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom” (Iz 5, 7). Az Evangéliumban pedig a szőlőművesek teszik tönkre az Úr tervét (szőlejét): nem végzik munkájukat, hanem csak a saját érdekükre gondolnak.
Jézus példabeszédében a papi fejedelmekhez és a nép véneihez fordul, vagyis a „bölcsekhez”, az uralkodó osztályhoz. Isten különleges módon rájuk bízta „álmát”, vagyis népét, hogy műveljék, gondozzák, védelmezzék a vadállatoktól. Ez a nép vezetőinek a feladata: művelni a szőlőt szabadsággal, kreativitással és szorgalommal. – De, ahogy Jézus mondja, a szőlőmunkások hatalmukba kerítették a szőlőt: bírvágyukkal és gőgjükkel kényük-kedvük szerint bánnak vele, és így meghiúsítják Isten választott népére vonatkozó tervét.
A bírvágy kísértése mindig jelen van. Erről szól Ezekiel nagy jövendölése a pásztorokról (Vö. 34. fej.), amelyet Szent Ágoston kommentált egy híres beszédében, és amelyet éppen a napokban az Óraliturgiában olvastuk. A pénz és a hatalom éhsége. Hogy ezt a vágyukat kielégítsék, a rossz pásztorok elviselhetetlen terheket raknak a nép vállára, miközben ők egy ujjal sem mozdítanak rajta (vö. Mt 23, 4)
Mi is püspökök – folytatta vasárnapi homíliáját Ferenc pápa – arra hívattunk, hogy dolgozzunk az Úr szőlejében. A szinódusi összejövetel nem arra szolgál, hogy szép és eredeti gondolatokat vitassunk meg, vagy hogy azt lássuk, ki az okosabb…, hanem arra, hogy jobban műveljük és őrizzük az Úr szőlejét, hogy együttműködjünk álma, s népére vonatkozó szeretetterve megvalósításában. Ez alkalommal az Úr azt kéri, hogy vegyük gondjainkba a családot, amely a kezdetektől fogva lényeges része az emberiségre vonatkozó szeretettervének.
Mindnyájan bűnösök vagyunk, mi is kísértésbe eshetünk, hogy hatalmunkba kerítsük szőlejét, a bírvágy sohasem hiányzik bennünk, emberi lényekben. Isten álmát mindig akadályozza egyes szolgáinak bírvágya. Meghiúsíthatjuk Isten álmát, ha nem hagyjuk, hogy a Szentlélek vezessen bennünket. A Szentlélek adja nekünk a bölcsességet, amely túlhalad a tudományon, hogy nagylelkűen dolgozzunk igazi szabadsággal és alázatos kreativitással.”
Ferenc pápa a vasárnapi olvasmányra, a Filippi-levél verseire utalva zárta homíliáját:
„Szinódusi testvéreim! Hogy jól műveljük és őrizzük a szőlőt, arra van szükségünk, hogy szívünket és szellemünket őrizze meg Jézus Krisztusban „Isten békéje, amely meghalad minden értelmet”. Így gondolataink és terveink Isten álmával összhangban lesznek: hogy szent népet neveljenek neki, amely hozzá tartozik, és megtermi Isten országa gyümölcsét (vö. Mt 21, 43).
(szf)
Forrás: Vatikáni Rádió
A latinul bemutatott szentmisén az évközi 27. vasárnap olvasmányai hangzottak el különféle nyelveken. A Máté-evangélium 21. fejezetéből vett szakasz a gyilkos és hűséges szőlőmunkásokról szóló példabeszéd, amelyben Jézus visszautal Izajásnak az Úr szőlejéről, Izraelről mondott énekére (ez az első olvasmány). A Szentatya az Úr szőlejéről, Izraelről, a választott népéről szóló ó- és újszövetségi allegóriákat fejtette ki rövid olasz nyelvű homíliájában, amelyet most teljes fordításunkban közlünk.
„Ma Izajás próféta és az Evangélium az Úr szőlejének jelképét alkalmazzák. Az Úr szőleje az ő „álma”, elgondolása, amelyet egész szeretetével művelt, mint egy szőlősgazda műveli szőlőskertjét. A szőlő megművelése sok gondoskodást igényel. Isten „álma” az ő népe: Ő ültette és gondozta türelmes és hűséges szeretettel, hogy szent népe legyen, olyan nép, amely az igazságosság bő gyümölcseit termi. – De mind az ószövetségi jövendölésben, mind Jézus példabeszédében Isten álma (terve) meghiúsul. Izajás azt mondja, hogy a nemes ültetvény savanyú vadszőlőt termett (Iz 5, 2.4), pedig Isten „azt várta, hogy igaz tetteket vigyen végbe, s lám véres gaztetteket követnek el, azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom” (Iz 5, 7). Az Evangéliumban pedig a szőlőművesek teszik tönkre az Úr tervét (szőlejét): nem végzik munkájukat, hanem csak a saját érdekükre gondolnak.
Jézus példabeszédében a papi fejedelmekhez és a nép véneihez fordul, vagyis a „bölcsekhez”, az uralkodó osztályhoz. Isten különleges módon rájuk bízta „álmát”, vagyis népét, hogy műveljék, gondozzák, védelmezzék a vadállatoktól. Ez a nép vezetőinek a feladata: művelni a szőlőt szabadsággal, kreativitással és szorgalommal. – De, ahogy Jézus mondja, a szőlőmunkások hatalmukba kerítették a szőlőt: bírvágyukkal és gőgjükkel kényük-kedvük szerint bánnak vele, és így meghiúsítják Isten választott népére vonatkozó tervét.
A bírvágy kísértése mindig jelen van. Erről szól Ezekiel nagy jövendölése a pásztorokról (Vö. 34. fej.), amelyet Szent Ágoston kommentált egy híres beszédében, és amelyet éppen a napokban az Óraliturgiában olvastuk. A pénz és a hatalom éhsége. Hogy ezt a vágyukat kielégítsék, a rossz pásztorok elviselhetetlen terheket raknak a nép vállára, miközben ők egy ujjal sem mozdítanak rajta (vö. Mt 23, 4)
Mi is püspökök – folytatta vasárnapi homíliáját Ferenc pápa – arra hívattunk, hogy dolgozzunk az Úr szőlejében. A szinódusi összejövetel nem arra szolgál, hogy szép és eredeti gondolatokat vitassunk meg, vagy hogy azt lássuk, ki az okosabb…, hanem arra, hogy jobban műveljük és őrizzük az Úr szőlejét, hogy együttműködjünk álma, s népére vonatkozó szeretetterve megvalósításában. Ez alkalommal az Úr azt kéri, hogy vegyük gondjainkba a családot, amely a kezdetektől fogva lényeges része az emberiségre vonatkozó szeretettervének.
Mindnyájan bűnösök vagyunk, mi is kísértésbe eshetünk, hogy hatalmunkba kerítsük szőlejét, a bírvágy sohasem hiányzik bennünk, emberi lényekben. Isten álmát mindig akadályozza egyes szolgáinak bírvágya. Meghiúsíthatjuk Isten álmát, ha nem hagyjuk, hogy a Szentlélek vezessen bennünket. A Szentlélek adja nekünk a bölcsességet, amely túlhalad a tudományon, hogy nagylelkűen dolgozzunk igazi szabadsággal és alázatos kreativitással.”
Ferenc pápa a vasárnapi olvasmányra, a Filippi-levél verseire utalva zárta homíliáját:
„Szinódusi testvéreim! Hogy jól műveljük és őrizzük a szőlőt, arra van szükségünk, hogy szívünket és szellemünket őrizze meg Jézus Krisztusban „Isten békéje, amely meghalad minden értelmet”. Így gondolataink és terveink Isten álmával összhangban lesznek: hogy szent népet neveljenek neki, amely hozzá tartozik, és megtermi Isten országa gyümölcsét (vö. Mt 21, 43).
(szf)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése