Oldalak

kedd, március 25, 2014

"Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld” - Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

Mécs Lászlónak, az egyik legnagyobb papköltőnknek van egy verssora, mely így hangzik: „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld”. Mennyire illik ez a mai napon Gyümölcsoltó Boldogasszony, és e kis kápolna búcsúünnepén a Mennyei Atyára, aki Jézus megtestesülésekor a bűnbe esett emberiség romlott törzsébe, természetébe a Szűzanya által beleoltotta az isteni természetet, hogy az megnemesedjen, szebb legyen.
A mai napon tehát az Anyaszentegyház megemlékezik arról, hogy Isten ígérete beteljesedett; valóra vált a prófétai szó: a Szentlélek teremtő erejével belenyúlt a történelembe; a Boldogságos Szűz Istenanyává lett; a második isteni Személy megtestesült, emberré lett.

„Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld.” Igen, milyen találó, s milyen mély igazságot jutat kifejezésre a magyar nyelv már az ünnep megnevezése kapcsán is: Gyümölcsoltó Boldogasszony. Hiszen éppen azt ünnepelhetjük ezen a napon, hogy - pontosan kilenc hónappal karácsony előtt - az emberiség elvadult fájába beoltódott az új hajtás: Mária "Igen"-je által testvérünkké lett az Isten Fia, a második isteni Személy.
Lehetne nagyobb megtiszteltetése ennek a korcsulásra hajló emberi törzsnek, mint az a boldog valóság, hogy kitárult a lehetőség a teljes megújulásra? Hiszen - amint Szent János írja: Jézus „mindannak, aki befogadta, hatalmat adott, hogy Istenfiává legyen”. Álmodni sem merhettünk volna ekkora lehetőséget, ekkora megtiszteltetést, mint ami Mária befogadó szeretete által valósult meg!
Szt. Lukács evangélista az evangéliumi szakaszban, ezzel kapcsolatosan, Jézus Lélektől származó eredetének hírüladásával hitvallást tesz arról, hogy Isten az emberiség zavaros történelmében Mária közreműködése által, Jézussal elkezdte egy új, reményt keltő korszak megalapozását.
Az evangélista személyesen megtapasztalta, hogy Jézus születésével megváltozott a világ, beteljesedtek a prófétai ígéretek. Jézus nevében üdvösséget nyertek az emberek, azaz Isten az Üdvözítő, a Szabadító, ahogyan az angyal mondta: „Ő szabadítja meg népét – de nem politikai ellenségeitől, hanem – a bűntől” (Mt 1, 21). Szt. Máté evangélista Jézus születésének hírüladásával kapcsolatosan még megjegyzi: „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: ,,íme a szűz méhében fogan, és fiút szül, és Emánuelnek fogják hívni. Ez azt jelenti: Velünk az Isten''(Mt 1, 22-24).
Az Úr Jézus születésével, sőt már a fogantatásával, amit ma ünneplünk, új korszak kezdődött, az üdvösség korszaka: Eljövetelével Jézus lett az Úr. Ő a Messiás király, aki a legnagyobb Hatalomtól nyerte küldetését, és akiben elkezdődött Isten uralma a földön, amelynek sohasem lesz vége. Ő véget vet az ember abszolút uralmának az emberek fölött. A Messiás-király mégsem tirannus, kegyetlen úr, mint a korábbi uralkodók, mert „a Magasságbeli erejével”, a Szent Lélek erejével jön. Úgy jelenik meg közöttünk, mint egy tehetetlen és szelíd gyermek, aki csak azok szívét óhajtja meghódítani, akik szabadon és szeretettel akarnak szolgálni neki. Jézussal elkezdődött Isten üdvözítő szelíd uralma a Földön.

Isten nagy műve kivitelezéséhez és végrehajtásához mindig együttműködő emberi szíveket keresett és keres. A mai evangéliumi szakaszból hallottuk, hogy Gábor angyal, Isten megbízásából, felkereste Máriát, a názáreti lányt és együttműködésre szólította Istennel, s az angyal mindjárt Mária készséges együttműködésének biztosítékával, IGENJÉVEL térhetett vissza Istenhez.
Mária volt Istennek az a teremtménye, aki szabadon, tiszta szívvel ajándékozta oda magát Isten elgondolásának. A nyugalomba vonult szent atya, Benedek pápa beszélt arról, hogy „valójában Mária igenje Krisztus igenjét vetítette előre, amikor a világba jött, ahogy a Zsidókhoz írt levél idézi a 39. zsoltárt: „Nézd, megyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.” (Zsid 10,7)… „Mária válasza az angyalnak tovább folytatódik az egyházban, amely arra hivatott, hogy Krisztust megjelenítse a történelemben, készséggel kínálva fel szolgálatát, hogy Isten továbbra is meglátogathassa az emberiséget az ő kegyelmével.”
Isten azt akarta, hogy teremtményének ez a szabad szeretete legyen az a "kapu", amelyen át az Atya örök Igéje bevonult a világba, hogy mindörökre befogadja e világot saját életébe. Így akart e világra jönni. Ezért Mária, ez az egyszerű názáreti lány az örök Irgalom kapuja, a mennyország ajtaja, amelyen át Isten megváltó kegyelme elért bennünket, s így újra odakapcsolhatjuk életünket Isten életéhez.
Máriának ez a feltétlen együttműködési készsége Istennel minden hívő példaképe és bizalomteljes "Igen"-je egyben biztatás számunkra, hogy vállaljuk készséggel a hivatást, amire Isten meghívott bennünket. Isten nem gürcölő szolgának, hanem szolgálatra hív. „Íme, az Úr szolgáló leánya" - mondta Mária, s mondhatja mindegyikünk, aki készséggel vállalja Isten és embertársai szolgálatát.

Mária hozzánk hasonlóan alig láthatta át Isten terveit jövőjére vonatkozóan, s mégis „igen”-jével, a nagy „FIAT”-tal elfogadta azt és átadta magát Isten szolgálatára. Feltétlenül megbízott Istenben és abban, hogy az ő tervei minden homályosságuk és rejtélyességük ellenére célt érnek.
A fiatal názáreti lány, József jegyese, alig tudhatta, hogy mi vár rá. Előbb a fiatal édesanyára csak csendes és szürke hétköznapok vártak. A világ sok millió édesanyjához hasonlóan az volt a feladata, hogy férjének jó felesége, s gyermekének jó anyja legyen, gondozza és felnevelje magzatát. Később életveszély fenyegette gyermekét és megmentése érdekében, férjével, Józseffel vállalnia kellett a menekültek keserű sorsát Egyiptomban. Ugyanakkor osztozott sok édesanya sorsában, amikor kamaszodó fia titokban elhagyta a szülői házat, pontosabban engedély nélkül, a szülök tudta nélkül a zarándoklat idején ott maradt a templomban, ahol három nappal később találtak rá aggódó szülei, majd később vándortanító lett és a támadások kereszttüzébe került. Máriának még a kereszt alatt is ki kellett tartani, amikor Fiát azon megölték. Mindez benne foglaltatott Istennel való együttműködési nyilatkozatában: „Íme, az Úr szolgáló leánya: történjék velem szavaid szerint” (Lk 1, 38).

Életünk során Isten üzenete hozzánk is eljut. Ilyenkor döntenünk kell, hogy továbbra is kitartunk, önző énünket szemelőt tartva, hazug emberi bölcsességeink mellett: „ki-ki saját szerencséjének kovácsa” címszó alatt – avagy Máriához hasonlóan elfogadjuk Isten ajánlatát, és készek vagyunk Vele együttműködni, Jézust befogadva, az Ő tanítását megvalósítva, üdvözítő terveinek megvalósításán munkálkodni?
Egy ilyen együttműködési nyilatkozattal velünk is megtörténhet az, ami Máriával: valami teljesen új születik bennünk. Ugyanaz a Lélek, amelynek erejéből Mária gyermeket fogant és emberi életet adott Jézusnak, ugyanaz a Lélek a mi szívünkben is lakást vesz és megtermékenyíti azt a lélek gyümölcseivel, ha engedjük.
Istennek adott „igen”-ünk a hitben mégsem jelent gondok nélküli mentessége-t. A hétköznapok terheivel továbbra is éppúgy számolnunk kell, mint egykor Máriának. Utunk az övéhez hasonló: hétköznapi munka, gond, meg nem értés, üldöztetés, szenvedés és végül halál.
Mindez el nem kerülhető, de hittel, Istennel együttműködve és bizalommal ráhagyatkozva mégis azt tapasztalhatjuk, hogy Jézusban velünk az Isten és amint neve is mutatja, ő valóban szabadulást és üdvösséget ad, ő újjáteremti az életünket, ahogyan írva van: „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény” (2 Kor 5, 17).

A bevezetőben azt mondtuk, hogy milyen szerencsés a Gyümölcsoltó elnevezés, mert közelebb visz az ünnep titkához, segít megértenünk annak lényegét. De ugyanennyire szerencsés a Boldogasszony elnevezés is. Mert valóban boldog – és csak az a boldog –, aki felismeri hivatását, és készséggel mond igent Isten akaratára. Milyen széppé, derűssé, kiegyensúlyozottá teszi a házastársakat a készséggel vállalt szülői hivatás! Milyen boldogító az a munka, ami nemcsak pénzkereseti lehetőség, hanem valódi szolgálat, amit a nővérek is végeznek itt ebben a házban! Micsoda belső gazdagság és öröm árad azokból a személyekből, akik nem szolgák, hanem szolgálók, akik nem a kényszer hatására, összeszorított fogakkal végzik feladatukat, hanem szabadon és önként élik hivatásukat! - Az a gazdag ember, aki mindig tud adni. - Mária az Úr szolgálója, és mindannyiunk szolgálója lett. S azért tud mindenkinek adni, mert előbb odaadott, Istennek szentelt életében vált igazán gazdaggá. Szívének gazdagságából ad ma is mindannyiunknak, hogy mi is befogadjuk, elfogadjuk hivatásunkat és boldog örömmel legyünk Isten és embertársaink szolgálatára.
Befejezésül a nyugalomba vonult Szentatyát idézzük: „A nagyböjti időszakban gyakrabban elmélkedünk a Szűzanyáról, aki a Kálvárián megpecsételte Názáretben kimondott igenjét. Jézussal, az Atya szeretetének tanújával egyesülve Mária megtapasztalta a lélek vértanúságát. Kérjük bizalommal az ő közbenjárását, hogy az egyház, küldetéséhez hűen, bátran tanúságot tegyen Isten szeretetéről az egész világ előtt.”

Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld.
Ha a Szűzanya erényeit, buzgó imádságát, tiszta anyaságát, szeretetszolgálatát követjük, akkor a mi romlott emberi természetünkbe is beoltódik az isteni természet az erényeken keresztül és igazán Isten gyermekei leszünk, a szó szoros értelmében. És oly szép lesz lelkünk földje, hogy bennünk is kedve telik Istennek, akárcsak Máriában. Ámen.

Nincsenek megjegyzések: