Kedves fivérek és nővérek, jó napot! – kezdte beszédét Ferenc pápa
december 8-án, vasárnap délben a Szent Péter teret és környékét megtöltő
hívekhez fordulva dolgozószobája ablakából. Ádvent második vasárnapja egybeesik Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepével, így tekintetünk Jézus Anyjának, a mi Anyánknak a szépségére irányul. Az egyház nagy örömmel szemléli őt, aki „kegyelemmel teljes” (Lk 1,28). Ezekkel a szavakkal köszöntsük őt együtt mindnyájan: „kegyelemmel teljes”. Mondjuk el mindnyájan háromszor: kegyelemmel teljes! – hangzott a Szentatya buzdítása. Isten így tekintett Máriára szeretettervében, az első pillanattól kezdve. Szépnek, kegyelemmel teljesnek látta őt.
Szép a mi Anyánk! – mondta Ferenc pápa, majd így folytatta: Mária támaszt nyújt nekünk a Karácsony felé vezető úton, mert megtanítja, hogy hogyan éljük meg ezt az ádventi időszakot az Úrra várva. Mert ez az ádventi időszak várakozás az Úrra, aki mindnyájunkat meglátogat az ünnepen, de eljön mindnyájunk szívébe is. Az Úr eljön! Várjunk rá!
Szent Lukács evangéliuma bemutatja nekünk Máriát, egy názáreti lányt, Galilea egy kis településéből, a római birodalom pereméről, amely Izrael perifériája is. Egy kis falu. Mégis ebben a távoli kis faluban élő leányra tekintett rá az Úr, aki kiválasztotta őt, hogy Fia anyja legyen. Erre az anyaságra való tekintettel Mária mentesült az eredeti bűntől, vagyis attól, hogy megszakadt az Istennel, a másokkal és a teremtett világgal való szeretetközösség, ami minden embert mélyen megsebez. Ezt a törést Isten már előzetesen orvosolta Annak az Anyjában, aki eljött, hogy megszabadítson bennünket a bűn rabságából. A Szeplőtelen Szűz bele volt írva Isten tervébe; Isten egész világot üdvözítő szeretetének gyümölcse.
A Szűzanya soha nem távolodott el attól a szeretettől: egész életében, egész lényével „igent” mondott arra a szeretetre, igent mondott Istennek. Természetesen nem volt könnyű számára! Amikor az Angyal „kegyelemmel teljes”-nek nevezi (Lk 1,28), Mária zavarba jött, mert alázatában senkinek sem érzi magát Isten előtt. Az Angyal bátorítja: „Ne félj, Mária, Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni” (Lk 1,30).
Ez a bejelentés még jobban megzavarja Máriát, annál is inkább, mivel még nem házasodott össze Józseffel; az Angyal azonban hozzáteszi: „A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz” (35). Mária meghallgatja e szavakat, lelkében engedelmeskedik és így válaszol:
„Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint” (38).
Ennek az Isten szívében lévő názáreti lánynak a misztériuma nem idegen számunkra. Nem arról van szó, hogy ő távol van, mi pedig itt vagyunk. Nem, össze vagyunk kapcsolva – tette hozzá rögtönzött szavakkal Ferenc pápa. Isten ugyanis szeretettel tekint minden férfira és nőre. Kereszt- és vezetéknévvel. Szeretettel teljes tekintete mindannyiunkon pihen.
Pál apostol állítja, hogy Isten már a világ teremtése előtt kiválasztott minket, hogy „szentek és feddhetetlenek legyünk” (Ef 1,4). Minket is Isten öröktől fogva kiválasztott arra, hogy szent, bűntelen életet éljünk. Isten szeretetterve ez, amelyet minden alkalommal megújít, amikor elé járulunk, különösen a szentségekben.
Ezen az ünnepen tehát, szemlélve Szeplőtelen, szép Anyánkat, ismerjük fel valóságos elrendeltetésünket, legmélyebb elhivatottságunkat, ami a következő: érezzük, hogy Isten szeret bennünket, alakítson át bennünket a szeretet, alakítson át bennünket Isten szépsége.
Tekintsünk Máriára, Anyánkra, és hagyjuk, hogy ő ránk tekintsen, mert ő a mi Anyánk és nagyon szeret bennünket; hagyjuk, hogy nézzen bennünket, hogy megtanuljunk alázatosabbak lenni, és egyben bátrabbak Isten Szavának követésében; hogy fogadjuk Fiának, Jézusnak gyöngéd ölelését, amely életet, reményt és békét ad – mondta Ferenc pápa az Úrangyala elimádkozása előtti beszédében.
(vm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése