Napi gondolatok: A megtestesült Ige énekese és a Szeplőtelen Fogantatás védelmezője

Boldog Duns Scotus János emléknapja

A mai napon mi ferencesek Boldog Duns Scotus János ferences papra emlékezünk, aki a skóciai Duns-ban született 1265 végén, és nagyon fiatalon befogadták Assisi Szent Ferenc rendjébe. Filozófiát és teológiát az oxfordi és a párizsi egyetemeken tanult. Tanulmányai befejeztével professzor volt Oxfordban, Cambridge-ben, Párizsban, valamint a kölni ferences teológiai főiskolán.

Az Assisibeli szegényke igazi fiaként gondosan kutatta az isteni kinyilatkoztatást, számos filozófiai és teológiai művet írt. Erélyesen hirdette a megtestesült ige titkát, és meggyőződéses védelmezője volt a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának, valamint a római pápa tekintélyének.

Párizst akkor hagyta el (1303. június 23-án), amikor Szép Fülöp király és VIII. Bonifác pápa között súlyos viszály tört ki. Duns Scotus inkább a száműzetést választotta, de nem írt alá pápaellenes dokumentumot. Ez az eset arra emlékeztet bennünket, hogy az egyház történetében a hívők gyakran találkoztak ellenségeskedéssel, sőt üldöztetéssel Krisztus-hitük, az egyházhoz és a pápához való hűségük miatt.

Boldog D. Scotus János sírja

Kölnben tanító tevékenysége teljében, 43 éves korában érte halál 1308. november 8-án, óriási teológiai művet hagyva maga után. A ferences rendben mindjárt szentként tisztelték. 1993-ban Boldog II. János Pál pápa ünnepélyesen boldognak nyilvánította, „a megtestesült Ige énekesének és a Szeplőtelen Fogantatás védelmezőjének” nevezte.

+++

Boldog Duns Scotus János csodálatos tanítása abból a Szent Ferenc-i lelkiségből fakad, amely Istent: Istenem és mindenem-nek nevezi és a Megtestesülés ünnepét fölébe helyezi a pénteki nap böjti fegyelmének és azt akarja, hogy még a falak is húst egyenek és az állatok is dupla abrakot kapjanak; vagyis az egész teremtés érezze át az ünnepet, amely rá is tartozik. Rendünk egyetemes meggyőződése, hogy Boldog Duns Scotus János szellemi hagyatéka mögött ott van alapító atyánk, Assisi Szent Ferenc lelkisége: Greccio, a Nap-himnusz és Alverna.

Scotus zsenije teljes erejével a Szent Ferenci élmény nyomába szegődik, és teológiát alkot belőle, így menti meg az istenélményt a mítoszoktól a logosz, az Ige segítségével.

+++

XVI. Benedek pápa egy általános kihallgatáson így elemezte Duns Scotusnak a Krisztussal kapcsolatos teológiáját. 
„Duns Scotus szerint a Logosz, az Ige megtestesülése az egész üdvtörténet legnagyobb és legszebb műve: Isten örök szeretetének kinyilatkoztatása, amely megnyilatkozik az üdvözítő Szenvedés és az Oltáriszentség misztériumában is. Krisztus, a történelem és a kozmosz középpontja ad értelmet, méltóságot és értéket életünknek. Duns Scotus több korabeli keresztény gondolkodótól eltérően azt vallotta, hogy Isten Fia akkor is emberré lett volna, ha az emberiség nem vétkezett volna. Duns Scotus meglepő hipotézise (feltételezése) szerint az Atya örök szeretettervében ott volt a Fiú megtestesülése.

Ez a Krisztus-központú teológiai szemlélet megnyitja a kaput a szemlélődés, a csodálat és a hálaadás előtt: Krisztus a történelem és a kozmosz középpontja, Ő ad értelmet, méltóságot és értéket életünknek.”