Oldalak

vasárnap, október 20, 2013

Ferenc pápa üzenete a Missziós Világnap ünnepére

"A hitterjesztés az Egyház minden művében jelen kell, hogy legyen, a missziós lelkület példaadó magatartás.” Az alábbiakban Ferenc pápa a Missziós Világnapra írt üzenetének gondolatait ismerhetjük meg.
Az evangélium hirdetése megtiszteltetés, felelősség és kötelesség. VI. Pál pápa ezekkel a szavakkal jellemezte 50 évvel ezelőtt a Pápai Missziós Művek feladatát. Ferenc pápa ezt megerősítette a PMM igazgatóival való legutóbbi találkozásakor:
1.     A hit Isten értékes ajándéka, amely megnyitja elménket, hogy megismerjük és szeressük Őt. A hit személyes válaszunkat kéri, a bátorságot, hogy bízzuk rá magunkat Istenre. A hit ajándék, és nem csak kevesek részére van fenntartva. Mindenkinek meg kell tapasztalnia annak örömét, hogy Isten szereti - a megváltás örömét! Ez olyan ajándék, amit nem tarthatunk meg magunknak, hanem meg kell osztanunk. Az Evangélium hirdetése a Krisztus-tanítványság része, állandó feladat, amely az Egyház életét mozgatja. Minden közösség akkor válik felnőtté, amikor megvallja hitét, örömmel ünnepli a liturgiában, megéli az irgalmasságot, és megállás nélkül hirdeti Isten Igéjét, kilépve saját közegéből, hogy elvigye a „perifériára” is, főleg azokhoz, akiknek még nem volt lehetőségük megismerni Krisztust. Hitünk erejét azon lehet lemérni, hogyan tudjuk másoknak átadni, és megélni a szeretetszolgálatokban, tanúságot tenni róla a velünk élők között.
2.     A Hit éve ösztönzést ad az Egyháznak arra, hogy újra tudatosítsa a világban való jelenlétét és a népek közötti misszióját. A misszió nemcsak földrajzi területek kérdése, hanem az egyes személyeké is. A II. Vatikáni Zsinat különösen hangsúlyozta, hogy a misszió feladata a hit határainak kiszélesítése, amely minden megkeresztelt ember és minden keresztény közösség feladata.
3.    Az evangelizációs munkában mindig meg kell találnunk a bátorságot és örömöt a Krisztussal való találkozás kezdeményezéséhez, és ahhoz, hogy Örömhírének hordozói legyünk. Sohasem szabad elfelejtenünk azt az alapelvet, hogy nem lehet Krisztust hirdetni az Egyház nélkül. Az evangelizálás nem elszigetelt, privát és személyes cselekedet, hanem mindig egyházi ügy. Ez ad erőt a missziónak, és érezteti minden misszionáriussal, hogy soha nincs egyedül, hanem a Szentlélek által éltetett egyetlen test része.
4.    Manapság a nagyobb mozgási szabadság és az új kommunikációs eszközök által összekeveredtek a népek, kicserélődnek az ismeretek és tapasztalatok. A már megkereszteltek közül is sokan eltávolodnak a hittől, így szükségük van „új evangelizálásra”. Mégis, az emberiség nagy részét még most sem érte el Krisztus Örömhíre. Az emberek egymás közötti viszonya is feszültséggel és konfliktusokkal terhelt. Így még sürgősebb feladatunk, hogy Krisztus Evangéliumát bátran hirdessük, amely Isten közelségének hírül adása, és annak, hogy Isten szeretetének hatalma képes legyőzni a gonosz sötétségét és a jó útjára terelni az emberiséget.. Az Egyház missziós munkája nem térítés, hanem az életről való tanúságtétel, amely megvilágítja utunkat, és ami reményt és szeretetet hoz.
5.    Mindenkit bátorítani szeretnék, hogy Krisztus Örömhírének hordozója legyen, és különösen hálás vagyok a misszionáriusoknak, a fidei donum papoknak, a szerzeteseknek, a növekvő létszámú laikus híveknek, akik az Úr hívását elfogadva elhagyják hazájukat, hogy más kultúrákban és más országokban hirdessék az Evangéliumot. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a fiatal egyházak nagylelkűen küldenek misszionáriusokat azoknak az egyházaknak, amelyek nehézségekkel küzdenek – nem ritkán régi keresztény egyházaknak -, ezáltal azt a frissességet és lelkesedést hozzák magukkal, amellyel ők megélik a hitet. Hívom a püspököket, a vallásos családokat, a közösségeket, hogy segítsék azokat az egyházakat, amelyeknek szükségük van papokra, szerzetesekre és laikusokra, hogy megerősíthessék keresztény közösségeiket.
A minden egyházzal való törődés, amelyet Róma püspöke a többi püspökkel megoszt, a Pápai Missziós Művek fontos munkája révén valósul meg. Feladata, hogy minden megkeresztelt ember és keresztény közösség missziós tudatát felébressze és elmélyítse, figyelmeztetve őket az alaposabb missziós képzés szükségességére, és lelkesítve, hogy elősegítsék az Evangélium elterjesztését az egész világon.
Sok fivérünk és nővérünk ma is üldöztetést szenved. Nem kevesen az életüket is kockáztatják, hogy hűségesek maradjanak Krisztus Evangéliumához. Imában együtt vagyok azokkal a személyekkel, családokkal és közösségekkel, akik Krisztus miatt erőszakot és üldöztetést szenvednek, és ismétlem nekik Jézus vigasztaló szavait: „Bátorság, én legyőztem a világot” (Jn 16,33).
Benedek pápa reményének adott hangot: „A Hit éve tegye szilárdabbá Krisztus Urunkkal való kapcsolatunkat, mert csak Benne van a bizonyosság a jövőre nézve, és a hiteles és tartós szeretet garanciája.”
Ezt kívánom én is az idei Világmisszió ünnepére. Szívből megáldom a misszionáriusokat és mindazokat, akik támogatják az Egyháznak ezt az alapvető feladatát, hogy az Evangélium hirdetése a föld minden sarkában hangozzék fel, és mi, az Evangélium közvetítői és misszionáriusok megtapasztaljuk „az evangelizálás édes és vigasztaló örömét” (VI. Pál, Evangelii nuntiandi, 80).

Vatikán, 2013. május 19. Pünkösd ünnepén, Ferenc pápa

Fordította: Szabó Bernadett   Forrás: Pápai Missziós Művek

Nincsenek megjegyzések: