Kalkuttai Boldog Teréz anya emléknapja
Teréz anya élete
tanúságtételével mindannyiunkat emlékezteti arra, hogy az Egyház evangelizáló
missziója a szeretet gyakorlásán keresztül valósul meg, amelyet az imádság és
Isten igéjének hallgatása táplálnak. Példás módon jelzi ezt a misszionáló
stílust az az új boldogról készült kép, amint az egyik kezébe szorít egy
gyermeket, a másikkal pedig a rózsafüzér szemeit morzsolja – ezekkel a
szavakkal emlékezett II. János Pál pápa Teréz anyára, amikor 2003. október 19-én, a Missziós
Világnapon csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében Rómában, a Szent Péter
téren boldoggá avatta Kalkuttai Teréz
anyát, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítóját.
Teréz anya 1910. augusztus 27-én született, Agnes Gonxha Bojaxhiu néven, albán szülőktől, Üszküb városában (ma Skopje, a Macedón Köztársaság fővárosa). Macedónia akkoriban az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozott. Agnes édesapja, Kolle Bojaxhiu albán nacionalista volt, építési vállalkozó, édesanyja, Drana, otthon nevelte a gyerekeket. Agnesnek két testvére volt, Aga és Lázár. A család az oszmán környezetben is ragaszkodott katolikus hitéhez.
Agnes
Darjeelingben tett szerzetesi fogadalmat a loretoi rend missziós nővérek
közösségében, 1931. május 25-én. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieuxi
kis szent Teréz iránt érzett tiszteletből választotta. 1929-1948. között
földrajzot tanított a kalkuttai Szent Mária Iskolában, néhány évig az intézmény
igazgatónője volt.
Közben
engedélyt kért elöljáróitól, hogy egyedül élhessen a zárdán kívül, és a
kalkuttai nyomornegyedben dolgozhasson. Kérését Róma elé terjesztették, és XII.
Pius pápa egyévi időtartamra jóváhagyta azt: szerzetesi életet élhetett,
klauzúrán kívül, a kalkuttai érsek felügyelete alatt. Amikor 1948. augusztus
16-án Krisztusnak engedelmeskedve levette a Loreto nővérek ruháját, fehér
száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán kereszttel, és elindult a
nyomornegyedek felé, teljesen rábízta magát Jézus gondviselésére és vezetésére,
egyetlen kofferje és egyetlen táskája volt.
Patnába
ment, az amerikai missziós orvosnővérekhez, hogy beható kiképzést kapjon, mint
ápolónő. Karácsonyra visszatért Kalkuttába és a szegények Kis Nővéreivel
lakott. Még ugyanebben az évben engedélyt kapott első nyomornegyedi iskolájának
megnyitására.
1950.
októberében jóváhagyták az új szerzetestársulatot, a Szeretet Misszionáriusait,
amely Kalkuttában alakult meg, és innen terjedt el egész Indiában, majd
világszerte. A Szeretet Misszionáriusai 1965. februárjában pápai jogú
társasággá lett.
Teréz anya
tevékenységét az egész világon elismerték, a rengeteg kitüntetés mellett
1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat.
Teréz
anya 1997. szeptember 5-én halt meg.
Azt, hogy áldozatos tevékenységét mennyire elismerték a más valláson lévők is,
jelzi, hogy az indiai kormány állami temetésben részesítette.
Teréz
anya Sepsiszentgyörgyön 1992-ben
|
+++
A REND LELKISÉGE:A Szeretet
Misszionáriusai rend lelkisége és felépítése A rend minden tagja a keresztfára
feszített, haldokló Jézus szomjúságát hivatott csillapítani a szegények
legszegényebbjeinek szolgálata által. A lázas betegek tényleges szomjával, a
hajléktalanok kitaszítottságával, a magányos öregek túlzó ragaszkodásával, a
haldoklók néma tekintetével szól Jézus: Szomjazom a lelkek szeretet után.
Szeresd bennem embertársadat, hogy ő megtaláljon engem a te szereteted által,
mert én vagyok az út az igazság az élet. A Szeretet Misszionáriusai rend
virágzásának, terjedésének és erejének titka a szomjazó Jézus.
+++
Leo Maasburg osztrák pap „Teréz anya” címmel könyvet irt. Vele történt a
következő eset, amiben Szent Antal is szerepel:
Egyik
alkalommal hosszabb ideig tartózkodott Kalkuttában és rengeteg videót,
fényképet készített Teréz anyáról, a nővéreiről és a szegények
legszegényebbjeiről. Ezt követően elutazott Moszkvába – ez még a Szovjetunió
idején történt –, majd innen Rómába. A szovjet fővárosba nem akarta magával
vinni a képeket, mert félt, hogy elkobozzák. Ezért Teréz anyára bízta azokat,
hogy ha majd Rómába utazik, vigye magával. Amikor ez megtörtént, minden csomag
megvolt, csak a filmes doboz nem. Teréz anya azt tanácsolta Leo atyának,
imádkozzon Páduai Szent Antalhoz, aki „köztudottan mindenféle elveszett tárgy
égi pártfogója.” Ő megfogadta a tanácsot, és felajánlott Szent Antalnak 50
dollárt. Ám a filmes doboz az újabb járattal sem érkezett meg, s az illetékesek
valószínűnek tartották, hogy elveszett. Ekkor Teréz anya azt tanácsolta, hogy
Leo atya úgy ígérje meg az 50 dollárt, hogy az kenyér lesz a szegényeknek.
„Erre ő különösen érzékeny Szent Antal”- mondta. Leo atya így tett, a
„jutalmat” pedig fölemelte 100 dollárra, s ezt követően megérkezett a filmeket
tartalmazó csomag, a hivatalnokok és a könyv szerzőjének legnagyobb
meglepetésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése