Jézus nyilvános működésének hármas dimenziója tárul fel a mai Evangéliumban, s kell, hogy az ő küldetésének folytatói, papok, szerzetesek és világi hívek egyiket se hanyagolják el, hiszen az egyiket meg kell tenni, a másikat pedig nem szabad elhagyni.
Az első a gyógyítás. Bármennyire fejlett is az orvostudomány, valószínűleg ma több a különböző betegségekben szenvedő ember, mint valaha. S e betegségek hátterében nagyon sokszor valami lelki sérülés áll, amit nem gyógyszerekkel, hanem a belső sebek feltárásával és kezelésével lehet gyógyítani. Az Egyház leghatékonyabb gyógyító eszközei a szentségek, amelyek nem csupán tüneti kezelést adnak, hanem ott érik el az embert, ahol minden baj gyökerezik: a szíve mélyén, melyet beteggé tett a bűn. Mi az, ha egy tolókocsis béna lábra áll, ahhoz képest, hogy bűnei a pap egy szavára és kézmozdulatára mindörökre eltöröltetnek?
A második tevékenység a tanítás. A hit hallásból születik, s amíg a világ fennáll, szükség van igehirdetőkre, akik a hitet továbbadják. S ez nemcsak a papok, lelkipásztorok feladata, hanem minden megkeresztelté, hiszen a család az a közeg, ahol a gyermek elsőként kell hogy halljon Isten országának evangéliumáról. Szintén elsősorban a világi hívek felelőssége, hogy akikhez nem jut el a pap szava, mert nem járnak templomba, találkozzanak az evangéliummal, nem is elsősorban a szavak szintjén, hanem a keresztények életpéldáján keresztül. Ez készítheti el bennük a talajt az isteni ige magvetéséhez.
A harmadik, amire nagyon nagy szükség van, s ami nélkül a legbuzgóbban végzett lelkipásztori munka is halálra van ítélve: az imádság. Az imádságra pedig időt kell szakítani, mert csak úgy válhat minden cselekedetünk imádsággá, ha van a napnak egy bizonyos órája, amikor minden mást félreteszünk, s az Úr elé állunk. Nem fáradozhatunk gyümölcsözően testvéreink javáért, ha nem hordozzuk a szívünkben őket.
Aki a rázúduló tömérdek tennivaló közepette is kitart emellett, megtapasztalja, hogy mindenre, ami fontos, elég ideje jut, és amit tesz, nem emberi ügyködés lesz csupán, hanem a lélek erejében végzett krisztusi szolgálat.
Ahol pedig ez a három dimenzió együtt van jelen, az a szentmise, amely a legtökéletesebb imádság, az evangélium hirdetésének elsődleges helye és a Krisztus megváltó áldozatából fakadó gyógyító kegyelmek forrása.
Kol 1,1-8; Lk 4,38-44
fr. Barsi Balázs ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése