Augusztus 27 Szent Mónika emléknapja
Mindenekelőtt örök hűségben élt férjével, Patriciussal. Pedig annak nehéz,
lobbanékony és heves természete óriási teher volt. Zsarnoki módon megkövetelte,
hogy mindenben az ő akarata érvényesüljön. Mónika keresztény alázattal felelt a
"támadásokra": készségesen alárendelte magát férje akaratának,
szelídséggel, szolgálatkészséggel és nyájassággal próbálta őt megnyerni
Krisztusnak. Még hűtlenségét is elnézte neki, zokszó nélkül tűrte a szidalmazásokat
és a bántalmazásokat. Mai szemmel már-már érthetetlen türelmességével végül
elérte, hogy Patricius önként belátta hibáit, s egyre nagyobb tisztelettel és
szeretettel fordult hitvese felé. Szomszédasszonyainak, akik ámulva nézték,
milyen szeretettel veszi körül Szent Mónika a saját férjüknél sokkalta nehezebb
természetű Patriciust, odavetette: "Kevesebbet nyelveskedjetek és
készségesebben engedelmeskedjetek férjeteknek, akkor nálatok sem lesz
baj." Ezzel nyerte el szeretteinek és magának a földi életben mindannyiunk
által vágyott harmonikus családi életet.
Pedig Mónikának nemcsak a férje, hanem anyósa részéről is sokat kellett
tűrnie. A pogány nő sokáig ellenséges szemmel figyelte menyének minden lépését.
A szolgák rosszakaratú sugdosása alapján igaztalan vádakkal illette Mónikát. ő
erre ismét saját receptjét alkalmazta: páratlan szelídséggel és tiszteletteljes
magatartásával leszerelte anyósa bizalmatlanságát, és megnyerte a szívét.
Lassanként anyós és meny a legmeghittebb viszonyba kerültek egymással.
Elsőszülött fiának, Ágostonnak a kicsapongásai nagyon megszomorította Szent
Mónika szívét. Kimondhatatlan aggódással figyelte tévelygéseit. Itt már
szelídsége és kedvessége is kevésnek bizonyult, Ágoston annyira elmerült
bűneiben. Nem maradt más fegyver számára, mint a soha meg nem szűnő imádság.
Árnyékként követte tévelygő gyermekét. Elkísérte Rómába, majd Milánóba is. Itt
megismerkedett Szent Ambrussal és kérte, foglalkozzon fiával. Ambrus keményen
közbenjárt, s hatására Ágoston 386-ban felvette a keresztség szentségét. Ezzel
Mónika megajándékozta az emberiséget az egyik legjelentősebb keresztény
gondolkodóval és egyháztanítóval.
Mónika ezzel teljessé tette az életét. Fiának megvallotta: "Egyetlenegy
dolog miatt kívántam a földön időzni, hogy katolikus kereszténynek lássalak,
mielőtt meghalok. Az Úr sokkal többet adott: megérhettem, hogy lemondtál a
földi boldogságról, s most szolgái közt láthatlak."
Ne kívánjunk mi sem mást gyermekeinknek és önmagunknak. Akkor olyan
boldogsággal térünk meg az Úrhoz, ahogy Szent Mónika tette egy hosszú,
megpróbáltatásokkal teli élet után.
Kiss Tamás
+++
Ez a csodálatos feleség és édesanya ,,ruházata szerint
asszony, a hitére nézve férfi volt; olyan biztonság volt benne, amilyet csak az
öregség ad meg az embernek; olyan szeretete volt, amilyenre csak egy édesanya
képes; s olyan jámborság élt a szívében, amit csak egy keresztény nő hordozhat
a szívében'' -- mondja róla Ágoston.
+++
Miután Ágoston megszökött előle és Rómába utazott, egyszer csak levelet
kapott tőle Mónika, melyben arról értesítette, hogy megbetegedett. Azonnal útra
kelt, hogy betegségében mellette lehessen. Meg volt róla győződve, hogy ezzel a
lépésével Isten akaratát teljesíti. Ezért nem félt akkor sem, amikor a hajó,
alighogy elhagyták a kikötőt, félelmetes viharba került. A legénység elbújt a
hajó gyomrába, a kapitány pedig megkötöztette magát a fedélzeten, hogy a
hullámok le ne sodorják, vagy a hánykódó hajóról bele ne csússzon a vízbe. A
villámok cikázó, fehér fényében egyszer csak meglátott maga mellett egy fehér
nőalakot. Mónika volt az, aki a hajón lévő összes utas és hajós között egyedül
nem félt. Bátorítani akarta a kapitányt, az pedig ezt kiáltotta neki: ,,Ki vagy
te?'' Ő visszakiáltotta: ,,Egy anya vagyok, aki a fiához utazik, mert az sokkal
nagyobb veszedelemben van, mint ez a vihar.'' ,,Honnan van ehhez bátorságod?''
-- kérdezte a kapitány. ,,Attól, aki ezt a vihart reánk bocsátotta -- hangzott
a válasz --, s aki majd ismét elcsitítja a hullámokat, hogy megérkezhessünk
Itáliába.'' E szavakkal eltűnt a kapitány szeme elől, aki a vihar elültével nem
akarta elhinni, hogy az utasok között lévő Mónika ugyanaz, mint akivel beszélt
a viharban.
+++
Édesanyja halálát Ágoston így beszéli el: Temessétek csak el a testet ott,
ahol van, és ne legyen miatta semmi gondotok. Csak arra az egyre kérlek
titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, bárhol lesztek. Mikor ezt
kimondta, elhallgatott, és állapota súlyosabbra fordult… Arra is gondoltunk,
nem volna illő, hogy hangos jajgatás és zokogás közepette temessük el
halottunkat, úgy, ahogy a gonosz halál után az örökre megholtakat szokás
siratni, hiszen az ő halála nem volt gonosz, és nem is halt meg örökre. Ennek
tiszta élete volt a bizonysága.''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése