Augusztus 13 Boldog XI. Ince
pápa emléknapja
Az itáliai Comóban született 1611. május
19-én az Odescalchiak családjából. 1645-ben már bíboros volt. A szegények
atyjaként ismerték Ferrarában, ahol legátusként működött. 1650-től novarai
püspök lett. 1676-ban választották pápává. Kitűnt nagylelkűségével,
jámborságával, tisztaságával, lelkiismeretességével, egyszerűségével. Hazánk
török iga alóli felszabadításában sok érdeme volt. Buda visszafoglalásának
napját Szent István királyunk tiszteletére az egész Egyházban ünneppé tette.
Budavári szobrát 1936. október 6-án leplezték le. XII. Piusz pápa avatta
boldoggá 1956. október 7-én.
Részletek XII. Piusz pápa E vulnerato kezdetű apostoli leveléből:
A történelem húsz évszázada tanítja,
hogy Krisztus Egyházában mindig voltak, sőt bőségesen voltak mind a
lelkipásztorok, mind a hívek között olyanok, akik eljutották az életszentség
csúcsára, és közöttük, mint illik, életszentségük példájával ott tündököl
előttünk a pápák dicső és jeles csapata is. Most beszéljünk Isten
tiszteletreméltó Szolgájáról, XI. Ince pápáról, aki, bár több mint két
évszázaddal ezelőtt hunyt el, az időbeli nagy távolság ellenére erényeinek és
csodáinak emlékével mégis mindenkor közel állt az egész Egyházhoz.
Isten tiszteletreméltó Szolgájának
érdemei között meg kell említenünk a törökök elleni küzdelemre való buzdítását,
amelynek gyümölcse az a minden időkre szóló győzelem, amellyel 1683. szeptember
12-én Bécs a török támadás alól felszabadult; nem kevésbé értékes és csodálatos
eredménye Buda felszabadítása 1686. szeptember 2-án, ugyancsak a török
megszállás alól. Ezen győzelmeknek és Szűz Mária segítségének emlékére a szent
pápa az egész Egyház számára ünnepet rendelt, Szűz Mária szent nevének
tiszteletére, valamint Rómában Traianus Fóruma mellett emléktemplomot szentelt,
és az ott megalapított Mária-társulatba a szent pápa elsőként kívánt belépni.
Krisztus rendíthetetlen földi
helyettese, Isten és az Egyház ügyeinek bátor védelmezője nem félt
szembeszállni akár a legnagyobb királyokkal és fejedelmekkel sem, valahányszor
a helyzet úgy kívánta. A Szentszék anyagi javainak kezelésében rendkívüli
adottsággal rendelkezett: amikor a kincstár kimerült, és nem állt elegendő
élelmiszer a rendelkezésre, Ince pápa akkor is bőkezű tudott lenni a szegényekhez.
Ha emlékezetbe idézzük, hogy Isten
tiszteletreméltó Szolgája kora ifjúságától kezdve gyenge egészségű volt, és
életében többféle betegség gyötörte úgy, hogy háziorvosa tanúsága szerint a
pápa életének utolsó szakasza „kimondhatatlan vértanúság” volt, csak csodálni
lehet hősies türelmét, lelkierejét, életszentségét és akaratának az isteni
akarattal való megegyezését, így a halált is — amelyre mindennap készült,
hiszen szüntelenül buzgó imával kérte a szent halál kegyelmét — örvendező szívvel
és bizalommal fogadta 1689. augusztus 12-én. Életszentségének a híre, amely
addig is körülvette — alighogy az örökkévalóságba költözött — még jobban
elterjedt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése