Oldalak

péntek, augusztus 16, 2013

Napi gondolatok: A férfi elhagyja apját és anyját, és a házasságban feleségéhez ragaszkodik… (Mt 19, 3-12)

Az Úr Jézus a mai evangéliumi részletben az apostolok elé tárja a házasság kezdetben lévő, vagyis Istentől rendelt igazi természetét: egy férfi és egy nő részéről végleges elköteleződés egymás mellett Istenben.

Így a házasság felelősségteljes döntés, elfogadás és ajándékozás, amely nem engedi meg a könnyelmű játszadozást. 

A farizeusok a válással kapcsolatos saját álláspontjuk igazolására elegendőnek tartják, ha a mózesi idők óta tartó hagyományra hivatkoznak, Jézus viszont még régebbi időkig megy vissza és a Teremtő Isten szándékára hivatkozik.

Isten szabta meg a teremtés törvényeit, az embernek pedig az a feladata, hogy elfogadja és megtartsa ezeket. Az egységet Jézus szerint isteni jog írja elő, ezért a válás merénylet a Teremtő akarata ellen.
Jézus feleletéből világosan kiderül, hogy az emberi engedékenység nem helyezhető az isteni terv elé.  
A biblia tanítása szerint a teremtés művét Isten azzal fejezte be, hogy a saját képére és hasonlatosságára megteremtette a férfit és a nőt, s meghívta őket a teremtés tökéletesítésére, az élet továbbadására.

A férfi és a nő szereteten alapuló kapcsolata tehát a Teremtő megdicsőítése és az élet szolgálata. A válás, a házastárs elhagyása olyan bűn, amely megakadályozza e kettős cél megvalósítását.

Jézus, amikor a házasság felbonthatatlanságáról beszél, akkor szeme a jövőbe lát. Látta a sok válást, az elhagyott házastársakat, az árván maradt gyermekeket, látta a hűtlenség okozta sebeket. A felbonthatatlanság törvénye nagyon is az embert szolgálja. Milyen boldog lenne az emberek élete, ha tisztelnék a házasságban Isten elgondolását.

Nincsenek megjegyzések: