csütörtök, augusztus 15, 2013

Nagyboldogasszony napja

A Boldogságos Szűz Mária mennybevitele főünnep a Mária-ünnepek között. XII. Piusz pápa hirdette ki 1950-ben hittételként, hogy halála után Mária fölvitetett a mennybe anélkül, hogy teste romlást látott volna. A krónikák szerint Szent István király e napon, augusztus 15-én ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába, és Nagyboldogasszony napján hunyt el, 1038-ban.

A Szűzanya halálának időpontját teljes biztonsággal nem lehet meghatározni. Feltételezhető, hogy Jézus Krisztus halálának évében vagy nem sokkal azután halt meg. Egyes számítások szerint Jézus 30-ban halt meg, amikor Mária körülbelül 54 éves lehetett.
Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának nem kellett a sírban várnia Jézus világ végi eljöveteléig, hanem halála után Isten föltámasztotta, és magához emelte a mennyei dicsőségbe. 

Ezt a népi vallásosságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Pius pápa Munificentissimus Deus kezdetű bullájában dogmai rangra emelte: 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe.

Jeruzsálemben már az V. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet dormitio sanctae Mariae, a szentséges Szűz elszenderülése elnevezéssel illették. A VI. században egész Keleten elterjedt az ünnep. Rómában I. Sergius tette hivatalos ünneppé; hamarosan vigíliával ünnepelték. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól assumptio beatae Mariae, a Boldogságos Szűz mennybevételének nevezték. A múlt század közepéig nyolcnapos ünnep – oktáva – is kapcsolódott hozzá.

Folytatás alább olvasható
Nagyboldogasszony napja

Nincsenek megjegyzések:

Nagycsütörtök: a legnagyobb szeretet pillanatai a legnagyobb árulás alkalmaivá is válhatnak

Lábmosás március 28., csütörtök Jn 13,1-15 Galaczi Tibor SP elmélkedése Fájdalmas tapasztalatunk, hogy nagyon sokszor az emberi életben a le...