Oldalak

kedd, július 16, 2013

Kármelhegyi Boldogasszony

A Szentírás számos helyen megemlékezik a Kármel-hegy szépségéről, ahol Illés próféta védelmezte az élő Istenben való hit tisztaságát. 
A XII. században néhány remete erre a hegyre vonult vissza a világtól. E kezdeményezésből alakult meg az Istenszülő Szűzanya pártfogása alatt szemlélődő életet élő karmeliták rendje. Az ószövetség tengerről felszálló felhőjében (1Kir 18,44), mely Illés próféta idejében a megmentő esőt hozta, a Szűzanya előképét látták. 
A Kármel-hegyi Boldogasszony tiszteletét magukkal hozták Európába is, amikor a szaracénok elől menekülni kényszerültek. A hagyomány szerint Mária, Szent Stock Simon rendfőnöknek átadta a skapulárét, vállruhát és különleges ígéreteket adott azoknak, akik azt hittel viselik.



„Legyen közös nyelvetek az Evangélium szava, és közös fegyveretek a Kármelhegyi Szűz skapuláréja, amelyet mindegyiketeknek viselnie kellene, amely éppen a halál utáni pártfogás egyedülálló kiváltságának örvend!”
XVI. Benedek 


A Kármelhegyi Boldogasszony átadja a barna skapulárét

Szent Simon a Kármelhegyi Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja el, és anyai védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) Cambridge-ben Szűz Mária, és átnyújtotta neki a skapulárét ezekkel a szavakkal:
„Fiam, fogadd rended e skapuláréját
jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak,
melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem.
Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg,
az megmenekül az örök tűztől.
Ez az üdvnek jele,
védőruha a veszedelmekben,
különleges béke
és különleges védelem biztosítéka.”

Szent Simon örömmel vette át a skapulárét és azonnal gondoskodott elterjedéséről. A pápa ennek hatására újfent megerősítette a rendet. Ezután a Karmelita Rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Stock Szent Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már 40 kolostort és remeteséget számlált.


Nincsenek megjegyzések: