Oldalak

szerda, július 17, 2013

A képzésen múlik a megszentelt élet jövője

„A képzésen múlik a megszentelt élet jelene és jövője, mert nélküle a monotónia, a rutin, a középszerűség és a fásultság alighanem megfojtja a megszentelt életet” – mondta José Rodríguez Carballo érsek, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának titkára a dikasztérium interdiszciplináris kurzusának (Studium) tanévzáróján.
 
Képzés nélkül „nem létezik teremtő hűség – amelyet az egyház kér tőlünk –, életünknek és küldetésünknek pedig nincs evangéliumi mondanivalója”. A ferences érsek hangsúlyozta, hogy a folyamatos képzésnek kell a „kezdeti képzés humuszának” lennie, s egyik sem létezhet a másik nélkül. A képzés célja az, hogy átalakuljunk Krisztusban „egy a személy egész életét átfogó folyamatos növekedési és megtérési folyamaton keresztül; s a képzésnek fejlesztenie kell a személy emberi, keresztény és karizmatikus dimenzióját”. Céljai eléréséhez a képzési tevékenységnek „egységesnek, koherensnek és fokozatosnak kell lennie, ugyanakkor integrálisnak is, vagyis az egész személyre ki kell terjednie, harmonikusan ki kell bontakoztatnia a személy fizikai, lelki, erkölcsi és szellemi adottságait, s a személynek el kell jutnia a közösségi és társadalmi életbe való beilleszkedésre is.”

Ezenfelül – tette hozzá Carballo érsek – „a képzésnek figyelembe kell vennie minden egyes személy saját életét és adottságait, s mindig arra kell törekednie, hogy a közösség saját karizmája stílusának és értékeinek konkrét megtapasztalását segítse elő”. A képzésnek gyakorlatinak is kell lennie, vagyis „segítenie kell megélni azt, amit az ember megtanul”, „nyitottnak kell lennie az új élet- és szolgálati formákra, fel kell ismernie a mai világ és egyház igényeit”, és „a tanulást a képzés egyik lényegi összetevőjének kell tartania”.

Carballo érsek végezetül felsorolta a tanulás néhány elengedhetetlen tulajdonságát. Először is „másokkal megosztandó értéknek kell tekinteni”, „szolgálatnak”, és nem annyira „kiváltságnak” kell tartani. Továbbá a tanulásnak „azt a vágyat kell kifejeznie, hogy valaki egyre mélyebben szeretné megismerni Istent”. Épp ezért a tanulás nem szorítkozhat pusztán ismeretek vagy tanok elsajátítására, hanem főként arra kell irányulnia, hogy „elérjük a Lélekben való bölcsességet, és engedjük, hogy az Igazság és a Jóság birtokba vegyen bennünket”. A tanulásnak – azután – „az evangelizálás, a kultúrával folytatandó párbeszéd szolgálatában kell állnia”, és segítenie kell, hogy „párbeszédbe bocsátkozzunk másokkal”, és „táplálnia kell a tudás és az áhítat, a kutatás és a szemlélődés, a tudomány és a szolgáló szeretet közötti szükséges párbeszédet”.

L’Osservatore Romano, 2013. július 17., 8. old.

(Tőzsér Endre SP fordítása)

Nincsenek megjegyzések: