Adjátok meg a császárnak, ami a császáré! - mondja Jézus. E fölszólításával arra utal, hogy minden államnak lehetnek jogos elvárásai polgáraival szemben. Isten az embert társas és eszes lénynek teremtette, s az ember találékonyságára bízta a társas lét és a gazdasági élet szerkezetének megalkotását. Ez a történelmileg változó szerkezet és az együttélés szabályai vallási szempontból közömbösek mindaddig, amíg ellentétbe nem kerülnek Isten elvárásaival.
Adjátok meg Istennek, ami Istené! - hangzik a jézusi válasz második része. Ez a fölszólítás arra utal, hogy a lelkiismereti, erkölcsi, vallási kérdésekben egyedül Isten elvárásainak kell engedelmeskednünk. A császár és Isten nem két azonos szinten álló úr, akik közül választani lehetne: Isten ugyanis fölötte áll minden emberi tekintélynek. Ezért az Ő útmutatásait feltétlenül követnünk kell még abban az esetben is, ha ez ellentétben áll a földi állam elvárásaival.
A politikát és a vallást tehát nem szabad összekevernünk. Tudomásul kell vennünk, hogy a földi állam polgárai vagyunk, amellyel szemben kötelességeink vannak. Ugyanakkor azt is tudatosítanunk kell, hogy valamennyien az égi birodalom polgárai is vagyunk, s hogy bármilyen államrendben élünk vagy bármilyen politikai párthoz tartozunk, elsődleges feladatunk az, hogy erről a mennyei hazáról tanúságot tegyünk. - A mai napon arra kérjük az Urat, tanítson meg bennünket e kettős állampolgárság helyes gyakorlására!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése