Oldalak

szerda, június 05, 2013

Napi gondolatok: A gondos pásztor virraszt Krisztus nyája felett

Szent Bonifác püspök és vértanú emléknapja

Szent Bonifác püspök és vértanú
Angliában született 673 körül. Bencés szerzetesként élt az exeteri monostorban. 719-ben Németországba ment a hitet hirdetni. E tevékenysége gyümölcsöző volt. Püspökké szentelése után a mainzi egyházmegyét kormányozta, társakat gyűjtött maga mellé, akiknek segítségével számos egyházmegyét alapított vagy megújított Bajor országban, Türingiában és a frankok földjén. Zsinatokat is tartott, és törvényeket hozott. Amikor a frízeket térítette, a pogányok megölték társaival együtt 754. június 5-én. Testét az általa alapított fuldai monostorban helyezték el.
+++
Szent Bonifác püspök és vértanú levelezéséből
A gondos pásztor virraszt Krisztus nyája felett
     Az Egyházat, amely mint egy nagy hajó szeli át ennek a világnak a tengerét, s amelyet a különböző kísértések hullámai ostromolnak, nem elhagyni kell, hanem kormányozni.
     A régi atyák közül erre kaptunk példát Kelementől és Korneliusztól meg sok mástól Róma városában. Cipriántól Karthágóban, Atanáztól Alexandriában, akik a pogány császárok idején Krisztus hajóját, sőt drága jegyesét, tudniillik az Egyházat, tanítva, védelmezve, fáradva és szenvedve egészen vérük ontásáig kormányozták.
     Őket és a hozzájuk hasonlókat szemlélve megrendültem, félelem és rettegés szállt rám, és majdnem elborított bűneim sötétsége (vö. Zsolt 54, 6), és sokkal inkább szívemnek tetsző dolog lett volna, hogy teljesen letegyem az Egyház kormányrúdját, amelyet egykor elfogadtam, ha erre akár az atyák között példát, akár a Szentírásban jóváhagyó szót találtam volna.
     Mindezek után, s mivel a dolgok így állnak, és az igazságot lehet ugyan támadni, de nem legyőzni, hajszolt lelkünk meneküljön ahhoz, aki Salamon által így beszél: Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. Minden utadon próbáld felismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet (Péld 3, 5). És más helyen: Az Úr neve olyan, mint az erős torony, hozzáfut az igaz, és biztonságban van (Péld 18, 10).
     Legyünk állhatatosak az igazságban, és készüljünk lélekben a megpróbáltatásra, hogy elviseljük az Úr próbatételét, és ezt mondjuk neki: Menedékünk te vagy, Urunk, nemzedékről nemzedékre (Zsolt 89, 1).
     Bízzunk abban, aki ránk rakta a terhet. Amit saját erőnkkel nem tudunk elviselni, hordozzuk őáltala, aki mindenható, és így szól: Az én igám édes, és az én terhem könnyű (Mt 11, 30).
     Álljunk helyt a harcban az Úr napján, mert a szorongatás és a gyötrelem napjai virradnak ránk. Haljunk meg, ha Isten akarja, atyáink szent törvényeiért, hogy elérhessük velük együtt a vég nélkül tartó örökséget.
     Ne legyünk néma kutyák, se hallgatag szemlélők, ne legyünk béresek, akik elfutnak a farkas elől, hanem gondos pásztorok, akik virrasztanak Krisztus nyája felett, hirdetve Isten minden törvényét nagynak és kicsinynek, szegénynek és gazdagnak, minden méltóságban és korban levőnek úgy, ahogy Isten erre képességet adott nekünk, akár alkalmas, akár alkalmatlan, amint ezt Szent Gergely a lelkipásztorokhoz írt könyvében megírta.

Forrás: zsolozsma.hu

Nincsenek megjegyzések: