Az én életemben is nem egyszer voltak olyan időszakok, amikor nagyon hosszúak voltak körülöttem és bennem az éjszakák. Legutóbb, amikor Stuttgartba jöttem... Egyedül vergődtem, mert nem beszélhettem róla senkinek. Úgy éreztem, hogy vereséget szenvedtem minden vonalon. Feladtam valami biztosat egy bizonytalan álomért... Életem nem volt egyéb, mint folytonos kudarcok sorozata... Igyekvésemnek semmi eredménye...
Nem értettem sokáig, hogy miért olyan hosszúak néha az éjszakák? Miért van rájuk egyáltalán szükség? Mi értelmük van? Mi a szándéka Istennek velük?
Az egyedüli megnyugvást számomra az adta, hogy Isten tud az én éjszakáimról is...
Amikor a tegnapi csodálatos előadás után a művészekkel és a nap többi főszereplőivel egy tartalmas estét eltölthettem, és meghallgattam egyéni sorsukat, megkaptam a kérdéseimre a választ. Mindegyikük életéből az derült ki, hogy „Isten görbe betűkkel is tud egyenesen írni”... Ő az élet csatáinak veszteseiből – előbb vagy utóbb – mind győzőket formál.
Néha egy-egy nap elmúltával Neked is az az érzésed, hogy vereséget szenvedtél?
Egyszer-egyszer Te is arra gondolsz, hogy valamit jóvátehetetlenül elrontott számodra az élet?
Vagy Te rontottál el valamit helyrehozhatatlanul?
Gondolod-e máskor Te is, hogy szívedet valami kimondhatatlan teher nyomja, és legszívesebben egy bizalmas jó barát vállán kisírnád minden bánatod?
Veled is elő-előfordul, hogy ezernyi kérdés foga rág, és szíved legbelsejében azt kérdezed magadtól: Mi értelme van ennek az egésznek?
Legyen az első vigasz számodra az a tudat, hogy nem vagy egyedül! Mások is érzik ezt! Sokan érezzük ezt!
Aztán már csak azért sem lenne szabad elkeseredned, mert „nyugtával kell dicsérni a napot” – mondja egyik magvas közmondásunk.
Mert szeretném, ha tudnád: Isten úgy rendezte el az életünket, hogy abban nem minden kérdésre kapsz azonnal választ. De egyszer majd igen. És az lesz az igazi válasz!
Egyszer-egyszer nagyon türelmesnek kell lenned, mert a leghelyesebb megoldáshoz Istennek is időre van szüksége. Tudnod kell várni, hogy mindent jól elrendezzen Benned és körülötted.
Gyakran kell imádkoznod belátásért, hogy megértsd és elfogadd Isten intézkedéseit, amelyekről azonban tudnod kell, hogy a lehető legjobbak lesznek majd számodra.
Végül: néha egyenesen ki kell tenned magad az éj sötétjének, addig, amíg a felkelő nap sugarai át nem törik azt, hogy annál jobban becsüld az új napot!
Szükséged van az éjszakákra!
Az éjszakák épp úgy hozzátartoznak életedhez, mint a napfelkelte vagy a napnyugta.
Igaz, hogy hitedet próbálják, de ugyanakkor edzik is azt benned.
Igaz, hogy reményeden rágnak, de ugyanakkor erősítik is azt benned.
Igaz, hogy az élet értelmét vonják benned kétségbe, de ugyanakkor meg is gyújtják benned az élet és a szeretet utáni vágyat.
Igaz, hogy egy időre kioltják körülötted a fényt, de ugyanakkor erősítik is belső látásodat.
Az éjszakák után frissebb, derűsebb, bizakodóbb, bátrabb, leszel.
Hidd el, mindennek van értelme.
Még lelked sötét éjszakáinak is.
Stuttgart, 2013-06-09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése