kedd, június 04, 2013

A hit próbája - tanúságtétel

Maria Amata magyar karmelita nővér tanúságtétele
(Harminc éve él Olaszországban, tizenhat éve Sassuolóban.)
 
Életemben nincs helye a közszereplésnek. Szünet nélküli kivonulás kíván lenni arra a helyre, amely éppen adódik. A különböző emberi sorsokat próbálom megosztani: a szenvedéseket, a fájdalmakat, a meg nem értéseket, az elutasításokat, de a gyors kommunikációs eszközök használatának hiányát is. Milyen sokan vannak, akik nem élhetnek ezzel a lehetőséggel. Ők a mai szegények csoportjába tartoznak. Egy fárasztóan kimerítő nap után azt mondom, most végre leülhetek. De még be sem fejezem a gondolatot, amikor ismét kérnek tőlem valamit, észre sem véve, milyen kifacsart vagyok. S akkor azt mondom: haszontalan szolgálód vagyok, csupán azt teszem, ami a feladatom, a kötelességem (vö. Lk 17,10). Ezt próbálom mondani annak, aki legbensőbb barátom, s aki biztosan megért. Segíts azokra gondolni, akik a napi nehéz munka után odahaza újrakezdik a tennivalókat, mert a család várja a vacsorát, a tiszta ruhát stb. Ugyanígy a korai kelések: segíts azokra gondolni, akik már úton vannak a munkájuk felé. Máris kiléptem önmagamból, megosztottam valamit másokkal. Csak így, az emberek szenvedésein keresztül szemlélhetem hitelesen az Emberfia szenvedéseit. 

A hit évében járunk. Hitből fakadó meggyőződésem szerint fizikailag sehová sem megyek. Cselekvő szeretetem – mai szóval élve – virtuális. Amit a nagy szervezetek, a Misereor, a Karitász, a Máltaiak, az Emmausz-közösség tesz, azt én a hitben cselekszem. Ők vendégül hívják a szegényeket, a rászorulókat (vö. Lk 14,12). Ha én nem lázadozok egy fárasztó nap estéjén, amikor százával-ezrével sütöttem és csomagoltam a szentmise bemutatásához szükséges ostyákat, másnap reggel felkelek korábban, esetleg pár órás alvás után, valamiképpen én is vendégséget rendezek a rászorulóknak, társul szegődöm hozzájuk, asztalhoz ülök velük, ugyanazt a kenyeret fogyasztom, amit ők, és ezt a szeretet tágas terében, hiszen összetartozunk. Jézus kínszenvedése és halála is az egész emberiséget fogta össze. A végsőkig ment és mindenben megosztotta az emberi sors helyzeteit.
Életem így válik szorosabb Krisztus-követéssé, annak rejtett formájában. Senkivel sem találkozom azok közül, akiknek a sorsát, életük apróbb eseményein át megosztom. „Csak” hiszem, hogy velük, mellettük vagyok, és talán ez a láthatatlan sorsközösség válik számukra erőforrássá. A szeretet mindig lehet új energiák lelőhelye. Ez az életforma, akár a cselekvő életvitel a mennyei Atya megnyilvánulásainak egy formája, sőt a kettő kiegészíti egymást. 

Lisieux-i Szent Teréz is erről tett tanúságot. Erős volt, meg tudta élni a hit próbáját. Bennem az Isten egy pöttöm kis teremtményére lelt, aki nagy dolgokra nem képes. Csak apró semmiségeket nyújthatok. Ha el-elpottyanok, újra felkapaszkodom, mint egy járni tanuló kis gyermek. Szeretetemet a kicsik módján igyekszem kifejezni, hétköznapi eszközökkel. Tanulgatok szeretni. Ez az élet célja, ahogyan Pierre abbé megfogalmazta: „Mi az élet célja? Az, hogy megtanuljunk szeretni. A szeretet azt jelenti, hogy ha te, a másik ember boldog vagy, akkor vagyok boldog én is. És, ha te, a másik ember boldogtalan vagy, szenvedsz, az nekem is fáj. Ilyen egyszerű. Így hát azt mondom: az élet nem más, mint egy kis idő, ami szabad lényeknek adok arra, hogy ha úgy tetszik, megtanuljanak szeretni…

Ez az én csendes, észrevétlen, halk evangéliumi tanúságtételem. Szabadon élni egy jóléti társadalomban, szabadnak lenni az általa felkínált eszközöktől, lehetőségektől. S ha kell, szabadon használni azokat. Mindezt nem öncélúan, hanem a másik ember miatt, aki nélkülöz, aki rászorul, aki örül neki. Van, aki hinni tud ebben? Ez már talán nem az én dolgom. Én élni kívánom. Folytatni utolsó leheletemig. Megosztani mások sorsát. Találjanak bennem is alkalmas társra, ki folytatja megkezdett tevékenységüket. Enyhülést adni a bajra, a bánatra, a szenvedésre – ez a hivatásom és ebben érzem Isten áldását az életemen.

Suor M. Amata Kinsztler

Forrás: szerzetes.hu 

Nincsenek megjegyzések:

Nagycsütörtök: a legnagyobb szeretet pillanatai a legnagyobb árulás alkalmaivá is válhatnak

Lábmosás március 28., csütörtök Jn 13,1-15 Galaczi Tibor SP elmélkedése Fájdalmas tapasztalatunk, hogy nagyon sokszor az emberi életben a le...