Oldalak

csütörtök, május 30, 2013

Nagy csúsztatások a nagyfigyelmeztetések üzeneteit támogató Fr. F. Elsinger féle nyílt levélben, avagy a naiv hívők szándékos megtévesztése

Látom, újra előcibálták a facebookon a Dr. Mark Miravalle teológiai professzornak címzett Fr. F. Elsinger féle nyílt levelét, amely egyértelműen arról tanúskodik, hogy sem az írója (aki sajnálatos módon egy pap?!), sem a terjesztői nem ismerik a Bibliát és a Katolikus Egyház tanítását, mert ha ismernék, akkor minden bizonnyal nem íródott volna meg, és nem terjesztenék ezt a levelet, ha csak nem a jóhiszemű emberek megtévesztésének ördögi szándékával. 

Elsinger úr költői kérdése: „Miféle gonosz szellem kérné a legszentebb Rózsafüzér naponkénti elimádkozását?”

Kedves Elsinger úr és Kedves Terjesztők, az a gonosz szellem, amelyik a saját malmára hajtja a vizet. Miközben a saját maga közösségét igyekszik felépíteni, az Egyházat megosztani, mit számit neki, hogy a hívei mit csinálnak, vagy éppen mit imádkoznak. „Párizs megér egy misét”, vagy nem? Henrik, francia királynak összejött, megkoronázták, a hazugság atyjának, a sátánnak miért ne jönne össze?

Elsinger: „… valamint a katolikus Egyház hagyományos tanításaihoz való hűséget?”
Ezt állítani egy kicsit túlzás, hogy ne mondja fából vaskarika! Ez csak az üzenetekben van így a valóságban nem áll. Hisz a kis hittanos gyerek is tudja, amit a levél írója és terjesztője nem akar tudomásul venni, hogy a „katolikus Egyház hagyományos tanításaihoz” szorosan hozzá tartozik a mindenkori, hivatalosan megválasztott pápa, jelen esetben Ferenc pápa, akit a „figyelmeztetők” megtagadnak.

Elsinger: „Van egy másik kérdésem, ha szabad… Jézus már megalapította Egyházát Péterrel, mint az Ő földi helytartójával, legalább két másik apostollal, Jakabbal és Jánossal…”
Ismét egy kemény mellé fogás, az Úr Jézus tényleg csak három apostolával alapított volna Egyházat, és nem 12-vel, amiről a Biblia is beszél?

Elsinger: „Hogyan mert Jézus az egyházi hierarchiától függetlenül cselekedni és megtéríteni Sault, váratlanul, Saját akaratából? És nem csak megtéríteni, de tanítani az Evangéliumra és apostolává felkenni őt, mindezt Pétertől függetlenül? Hogyan történhetett ez, ha Jézus kényszerítve van, hogy mindig és mindörökre csak a Saját Egyháza hierarchikus tekintélyének korlátain belül cselekedhet?”

Tényleg a hierarchiától teljesen függetlenül cselekedet az Úr Jézus, amikor megtérítette és apostolává tette Sault?

Tisztelt levélíró és terjesztők, ha csak egy félmondatot, vagy gondolatot ragadok ki a Bibliából, akkor azt is be tudom bizonyítani a bibliából, hogy „nincs Isten”.
„Nincs Isten!”- áll a 14 zsoltár első versében. De ha hozzá teszem a mondat első felét is, akkor már egészen másként hangzik és egészen más az értelme: „Az esztelen ezt mondja szívében: ’Nincs Isten!’”

Ugyanígy állunk a szóban forgó Elsinger úr nyílt levelével is, ami a teljes igazságnak csak egy kis részét mondja el. Az valóban igaz, hogy a damaszkuszi úton nincs jelen a hierarchikus egyház aktuális képviselője, annál az eseménynél, ami Sault elindítja a megtérés és az apostollá válás útján, de hogyan is lehetett volna jelen, amikor pont a Krisztus-követők felszámolásán, börtönbe juttatásán fáradozott.
De a damaszkuszi úton történtek után, már maga Jézus, aki megjelent útközben neki, küldi a megvakult Sault a Damaszkuszi egyház képviselőjéhez, illetve Ananiást ő hozzá, aki visszaadja szeme világát és befogadja a hivatalos egyházba azzal, hogy megkereszteli.
Tehát Jézus nem az egyházi hierarchiától függetlenül cselekszik és téríti meg Sault s teszi Pál apostollá. A damaszkuszi úton elkezdett jót, a hierarchikus egyházon belül, annak képviselői által viszi diadalra és teszi gyümölcsözővé. 

De lássuk csak, mit mond erről a Biblia? Az apostolok Cselekedeteiben a következőket olvashatjuk:
„Már Damaszkusz közelében járt (Saul), amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az folytatta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”(ApCsel 9, 3-6)
„Damaszkuszban volt egy Ananiás nevű tanítvány. Az Úr egy látomásban megszólította: „Ananiás!” „Itt vagyok, Uram!” - felelte. S az Úr folytatta: „Kelj fel és siess az Egyenes utcába. Keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault… Ananiás tiltakozott: „Uram, sokaktól hallottam, hogy ez az ember mennyit ártott szentjeidnek Jeruzsálemben. Ide pedig megbízatása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verjen mindenkit, aki segítségül hívja a nevedet.” Az Úr azonban ezt válaszolta neki: „Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között. Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie.” Ananiás elment, betért a házba, és e szavakkal tette rá kezét: „Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel.” Azon nyomban valami hályogféle vált le szeméről, és visszanyerte látását. Felállt, megkeresztelkedett, majd evett és erőre kapott” (ApCsel 9, 10 – 19).
„Később pedig ezt olvashatjuk: „Amikor Jeruzsálembe ért, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind féltek tőle, nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett. Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy látta az úton az Urat, hogy mit mondott neki, s milyen bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében. Ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében” (ApCsel 9, 26 – 28).

Ezek a részek számomra semmiképpen sem azt sugallják, hogy az Úr Jézus az aktuális egyháztól és hierarchiától függetlenül vezette volna el Sault a teljes igazságra és tette volna apostollá.

De minderről hogyan gondolkodott Pál apostol. Amikor hitbeli probléma merül fel, mit tesz, egyedül próbálja megoldani? Nem, hanem föl megy Jeruzsálembe az apostolokhoz és presbiterekhez, hogy eligazítást kérjen, pedig minden bizonnyal ekkor is jó kapcsolatban volt az Úr Jézussal, de mégis az általa alapított egyházi vezetőséghez fordul tanácsért és az ő döntésüknek aláveti magát!
„Néhányan, akik Júdeából jöttek, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.” Mivel emiatt zavar és nagy vita támadt Pál, Barnabás és közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez… Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, szívesen fogadta őket az egyház: az apostolok és a presbiterek. Beszámoltak róla, mi mindent tett közreműködésükkel az Isten… Összegyűltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.”(ApCsel 15, 1 – 6).

Majd a vita végén, a hierarchikus egyház, Péter apostol irányításával meghozta a döntést: „Erre az apostolok, a presbiterek és az egész egyház jónak látták, hogy kiválasszanak maguk közül néhány férfit, és Pállal és Barnabással elküldjék őket Antióchiába, mégpedig Júdást, másik nevén Barszabbászt, meg Szilást, akik a testvérek között vezető szerepet vittek. Ezt írták a kezük által: „Az apostolok és a presbiterek, a testvérek, üdvözletüket küldik az Antióchiában, Szíriában és Kilikiában élő, pogányságból megtért testvéreiknek! Hallottuk, hogy közülünk néhányan - megbízásunk nélkül tanítva - megzavartak titeket, feldúlták lelketeket. Ezért közmegegyezéssel elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, ezekkel az emberekkel, akik egész életüket Urunk, Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték. Elküldtük hát Júdást és Szilást, ők majd élőszóval is elmondják nektek ezeket” (ApCsel 15, 22 – 27).

Fr. F. Elsinger úr kérdése: „Hogyan mert Jézus az egyházi hierarchiától függetlenül cselekedni és megtéríteni Sault, váratlanul, Saját akaratából? És nem csak megtéríteni, de tanítani az Evangéliumra és apostolává felkenni őt, mindezt Pétertől függetlenül?

Pál apostol válasza a Galatákhoz irt levelében olvasható: „Tizennégy évvel később Barnabás kíséretében ismét fölmentem Jeruzsálembe, s Tituszt is magammal vittem. Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem oda, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is, az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fáradozzam, s addigi fáradozásom is hiábavaló legyen… a betolakodott hamis testvérek ellenére sem, akik azért tolakodtak be közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak bennünket. Ezeknek egy pillanatra sem tettünk engedményt, hogy az evangéliumot tisztán megőrizzük számotokra… a tekintély birtokosai semmire sem köteleztek. Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében…Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében” (Gal 2, 1 – 9).

Elsinger úr nyílt levelét így fejezi be: „elfogadom ezeket az üzeneteket szó szerint, kinyilvánítva a katolikus Egyház hagyományos tanításához való teljes hűségemet, különösen, ahogyan Boldog II. János Pál pápa meghirdette a napjainkban.

Mint fentebb írtam, ezt állítani túlzás, hogy ne mondja fából vaskarika! Ez csak az üzenetekben van így a valóságban nem áll. A Boldog II. János Pál pápa által meghirdetett hagyományos egyházi tanítás a 20 éve kiadott Katolikus Egyház Katekizmusában nyert formát, amivel homlokegyenest ellenkeznek a nagyfigyelmeztetés üzenetei. Márpedig itt nem működik a „kecske is lakjon jól és a káposzta is maradjon meg” elve, ahogy szeretné a levél írója.
Itt vagy-vagy van. Vagy az Egyház tanítását vallom magaménak és akkor a katolikus egyház tagja vagyok, vagy a nagyfigyelmeztetés üzeneteit és akkor önmagamat kizárom az Egyházból. Utóbbiból természetesen az következik, hogy nem járulhatok szentségekhez, nem gyónhatok, és nem áldozhatok. A kettőt együtt nem vallhatom. Hisz a kis hittanos gyerek is tudja, amit a levél írója és terjesztői nem akarnak tudomásul venni, hogy a „katolikus Egyház hagyományos tanításaihoz” szorosan hozzá tartozik a mindenkori, hivatalosan megválasztott pápa elfogadása, jelen esetben Ferenc pápáé, akit a „figyelmeztetők” elutasítanak, megtagadnak, vagy éppen álprófétának tartanak.

Befejezésül csak annyit, hogy érdemes a Bibliát is, a Katolikus Egyház Katekizmusát is kézbe venni és komolyan tanulmányozni. Aki hajlandó ezt megtenni, örök üdvössége miatt, az rá fog jönni arra, hogy a nagyfigyelmeztetések üzeneteivel ugyanaz a helyzet, mint a 2013. április 30-i üzenetben szereplő „arany tabernákulumokkal”. Ha egy kicsit megpiszkáljuk őket, mindjárt kiderül, hogy nem minden arany, ami fénylik, hogy az arany szín alatt fa, kő, tégla vagy éppen fém van, míg a jámborságra – több imára, szentgyónásra, szentáldozásra, szentmisén való részvételre – buzdító üzenetek mögött pedig eretnekség, tévtanítás húzódik meg.

Dr. Mark Miravalle neves mariológus, a Steubenville-i Ferences Egyetem teológiaprofesszora szerint: „Az Egyház és a világ jelenlegi, kihívásokkal teli időszakában reálisan számíthatunk további, igaz elemekkel kevert hamis üzenetekre, melyek sátáni célja, hogy elfordítsanak a hiteles egyházi tekintélytől és tanítástól, valamint korunk hiteles égi üzeneteitől. Ezt csakis Ferenc pápa és az egyházi tekintély iránti engedelmességünk megerősítésével védhetjük ki. Imádkozzunk a Szentatyáért, az apostoli, egy, szent Katolikus Egyházunkért, az Isteni Irgalmasság és a Szűzanya Szeplőtelen Szíve győzelméért – amelyről hiteles kortárs üzenetek szólnak –, valamint azért, hogy az állítólagos látnok és követői békében megtérjenek és visszatérjenek az Egyház szívébe, egységébe és az iránta való engedelmességbe!”

fr. Szilveszter ofm
Csíksomlyó, 2013. május 26.

Nincsenek megjegyzések: