Bimbó vagy virág? - Imre atya írása

Kép forrása itt érhető el

Az idén sokat késett a tavasz. Sőt, az embernek egyenesen az volt az érzése, hogy egyáltalán nem volt tavasz. Aztán a fák pár nap alatt virágba borultak, a virágok pedig egymást túlsietve bontották ki százféle gyönyörű szirmaikat. Ha az ember nem volt elég figyelmes, akkor nem is vette észre, hogy a magnóliák az idén is virágoztak... És még hozzá milyen gyönyörűen!
Egy ilyen magnólia bimbót bámultam meg közelebbről. Nem csak azért, mert egyik kedvenc virágom, hanem azért is, mert mintha habozni látszott volna, hogy kinyíljék-e vagy sem?
És akkor arra gondoltam, nem könnyű döntés bimbóból virágba borulni!
Míg bimbó vagy, addig védett vagy.
Addig sejtelmes titkot rejtesz.
Addig nem bánt senki.
Amíg bezárkózol, más nem tud benned kárt tenni.

Viszont, ha kinyílsz, akkor védtelenné válsz.
Ha megnyílsz, akkor átlátszó leszel.
Akkor oda a biztonságod.
Nem tudod, mi vár rád.
Nem lehetsz biztos abban, hogy szirmaidat nem tépi-e meg a szél.
Nem lehetsz biztos benne, hogy nem nyúlnak-e feléd illetéktelen kezek...

Mégis azt mondom: virágzani, kinyílni jobb, mint bimbónak maradni!

Aki virágot bont, bár támadható, de minden belső szépsége napvilágra kerül...
Aki kinyílik, az sebezhető ugyan, de minden seb után bátran újra nyílik, mert tudja, hogy ez az élet – ez a virágzás ára!

Aki viszont bimbó marad, az nagyobb fájdalmat kockáztat.
Azt, hogy elsatnyul és elszárad – anélkül, hogy valaha is látta volna az életet, a tavaszt, amikor minden virágba borul...

Nyílj meg Te is, ne maradj bimbó, hanem légy virág.
Olyan, amilyen csak Te lehetsz!
Amilyennek az Isten szánt és megálmodott!

Stuttgart, 2013-05-16.