Megvallom, mást vártam, amikor többi paptestvéremmel az érdi ciszterci nővérekhez megérkeztünk: kolostort templommal, méteres, magas, ódon falakkal, óriási épülettel, sok-sok ablakkal. Ehelyett egy modern épületegyüttes várt ránk több házzal, sok lakással, nagy területen szétszórva…
A falak azonban megvoltak. Ha nem is olyan magasak és vastagok, mint elképzeltem…
És a kisház is ott volt a kapu közelében...
Ő pedig ott ült egy kis fülkében... Az ismerősöket barátságosan köszöntötte, az idegeneket árgus szemmel figyelte.
- „Mit csinál itt egész nap?” – kérdeztem.
Ő büszkén válaszolt:
- „Én vigyázok a házra.” Majd kisvártatva így folytatta: „Azok, akik ebben a kolostorban laknak, rám bízták, hogy felügyeljek rá. Valakinek ugyanis vigyázni kell a házra, nehogy idegenek kirabolják és kifosszák a lakásokat...”
Ekkor belém villámlott az a gondolat: Rám is sok „ház” és „lakás” van bízva, hogy őket védjem, és értékeikre vigyázzak.
Ezek a „házak” és „lakások” az emberek belső „titkai”, ezeket bízták rám a tulajdonosaik...
Abban a reményben, hogy rájuk vigyázok és azokat soha és semmilyen körülmények között el nem árulom!
És nekem nem szabad ezeket az embereket becsapnom!
Nem szabad, hogy ezek az emberek csalatkozzanak bennem.
Az emberek „belső titkai” ugyanis szentek és sértetlenek.
Nem szabad őket megrabolni és kifosztani.
Az embereknek életszükséglet egy-egy „felvigyázó”...
Vannak, akik Rád is számítanak!
Légy méltó a bizalomra!
Stuttgart, 2013-05-01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése